Patau

this story begins with Her dying.
what's more, it's not just her, it's her 5 month old foetus who met his demise at this very young age -i am not even sure you can define it as 'age'. she is having what people call a late miscarriage, caused by the wrong number of chromosomes, which were too many. so it seems, 13 is an unlucky number after all.
she is dying at this very moment, drawing her last breath on her bathroom floor. she finds the situation rather pathetic: blood on the floor, her dead son in her arms, and she is experiencing the symptoms of slowing heartbeat, dizziness, loss of hearing and vision and numbness. she knows, she did this to herself and her self conscious is punishing her as she is bleeding out slowly, head aching, heart aching, backbone aching, her eyes are fixed on the tiles of the bathroom. there is nothing strange or unusual about them, don't take me wrong. the tiles have nothing to do with her dying or the miscarriage. or maybe a little.
 she remembers when they put them up the walls, knowing nothing about building or decorating. she helped him giving them up from the package they were sold from. she watched him as he applied those tiles on the wall, fixing them to it and finishing up all by himself. she watched him doing it, and looked like any other fool could just copy his motions and look ordinary as he was. except she had married him.
 and so this tile made her remember everything she had done before this period of her life began. before she felt so alone and lonely, before her son died.


-so are you gonna' finish your peas?
-no, you can have them i guess. i am bursting...
so he reached over with his fork and pierced each pea through, so the fork 4 blades each had a pea on them. she looked at him without actually asking the question she already knew the answer for, so instead she raised her eyebrows and opened her mouth in an O shape for a second while exchanging meaningful looks with each other. an old couple at the next table winced at his action and the fact she was leaning on the table with her head resting on her arm. this place wasn't even a reputable restaurant or even a restaurant: it was merely a pub. she sort of threw a smile their way and leaned forward to whisper something in his ear, who just finished the peas on the plate, and munched on them, mouth open, particles falling onto his lap, wiping his hands in his shirt.
-hey, i think we can go now. unless you want dessert?
he was shaking his head and closed his eyes whilst doing it, which meant 'no hecking way, don't you know me????' so she smiled and stood up from the table, looking at the old couple who were eating something very mushy with forks and knives. she could swear it was only mashed potato, but who knows.
so they left the place and started to walk home. as usual, the thoughts rushed into her head not sure which one to share with him. it didn't matter because everything they talked about made sense and wasn't trivial or boring to any of them. they agreed on most topics and never really had a fight over anything major. misunderstandings happened of course, but they always ended up apologising and basically go overboard and make a massive scene out of how idiotic they were, etc.
she finally decided to go with a nostalgic memory she had, when she was acting rather like a drama queen. like she does.. this story was brought back up from a crushed pen laying on the sidewalk, which had suffered several trauma by people walking over it.

-are you going to wait for me after work then? i am finishing at 2?
-i don't know, really, i kind of want to go home and play my new game. i also would have to wait an hour!
-you are saying this like it was at least half a day and i asked you to stay completely still while you are in front of the building!
-no, i told you.. i... OKAY, okay, i will wait. can i have your charger then?
but when she finished working and came out through the front door he wasn't there. she looked around the fifth time, maybe he was walking up to her right now from a different direction, but he was nowhere to be seen. she felt the anger filling her up from the inside and building pressure in her head, so she stormed off towards the train station. (little did she know, that he was literally getting off the bus at the other end of the street, running towards her, knowing he would be late, so he did text her the estimated time of his arrival, but of course that little thing -to check her phone- was out of the question now.) as she stomped towards the station and literally everything made her angry. for example she seen a bunch of teenagers sitting on a bench nearby and using their pens as tiny cannons, shooting pieces of wet tissue at each other, tossing the particles not needed on the ground. they looked like they are having fun and that angered her so much, she even pictured herself punching the biggest child in the gang, just because he looked more like an equal opponent to her than the rest of the kids.
 arriving at the station she already seen the train on the platform, which made her absolutely furious, not even at him anymore, but at the train of course, and the fact she now has to ran upstairs, through the corridor and down the two flights of stairs towards the platform. all this with a 2 months old foetus in her belly she already knew of, but he didn't.
she got angry at him not showing up in time because as a matter of fact she planned to present him with the big news today. so his irresponsible actions made her really mad, even though he couldn't have known that this is going to be an important afternoon for the two.
as she was looking for her ticket in her wallet, she caught glimpse of the timetable hanging on the wall opposite of her, showing the train was already 5 minutes late and now ready to depart within a minute. so as quick as possible she pushed through the gathering crowd assembled by mainly commuters, school kids and tourists, who were just staring at the timetable with the mouth open or squinting at information packets they were given to help them get along easier. of course this made her even more angry than she was! combination of the past 5 minute's events simply made her red with anger, and when she is going to think about this day in the future she is usually cringing at her actions and childishness behavior she represented.
she pushed through successfully and made it up the stairs, taking them by the two, and running down skipping three whole steps, and was lucky enough not to trip and fall/break her neck/break her ankle/ lose the child/ lose her life just now. by the time she got down the train was still there, but strangely enough it was empty and all the passengers were on the platform exchanging angry looks with each other and sometimes with the employees of the station or the train company. there was no point in asking questions: it was clear as day, that something has happened on the vehicle, because there were paramedics, police and all sorts of less important people in one of the furthest carriage.

-someone has given up, huh?-she thought, and started to walk along the platform, where she might catch a glimpse of the drama that someone else is causing, and probably having the worst day of their life, but all she came across were whining people and crying children all the way there, when she seen something: there was a poster on the side of the train of the Pieta. everyone heard that it has been damaged by an unstable person who threw black tar over it, and was screaming to everyone around him that this statue is blasphemy and all the other ones picturing jesus dead is a blasphemy too, because his death is the symbol of the acceptance of our sins and all our wrong doings in this life. only she seen the Pieta as herself. she was holding her dead son, and the cape he was lying in was her own blood.

bántva és szeretve hanyagolni

masfél óraja, talán kettô, nem számolom
mióta hallgatom a hangoddal teletûzdelt
másodperceket.. megszökik tôle a nyugalom,
és könny szemembe

egy hete volt, vagy egy éve már, tíz..
tízezer? ugyan-így vízhangzott a mennyezet
és hasított húsomba csalán, folyó víz
-legalább boldog voltam!

igennel bólogatok, te igennel ugyanúgy
távolban csípkedsz mûvelt jávort, torzat,
rezgôt, nehezet; hogy játszódik a múlt,
te úgy játszol énvelem

ostoba vagyok, bocsánat erre nincsen,
ostobának születtem, szabad akaratból
engedtem Angyalnak: hadd csettintsen,
én, Bárány mégis meglepôdtem..

i heard an odd tale about a beetle...

i heard an odd tale about a beetle
who tought she is a cockroach
-in a brooch-
hiding in the pockets of the people
planning an appropiate approach

likwise ladybugs and butterflies
they just show off gracefully
-so pretty-
but all o'them being insects: surprise,
surprise... who dares envy or pity

those, who broke all her jointed legs
'cause beetles who have wings on..
-...ah, on pegs-
why waste time crawling into webs
when you can fly onto one?

current mood

:3

amikor ugy tudom meg, hogy egy ismerosom elhunyt, hogy ket eve nem posztolt feszbukra, es beigazolodik eztan; akaratlanul is felteszem a kerdest: ki lesz a kovetkezo?

update

lassan meg kellene irnom a vegrendeletemet, nem? azon gondolkodtam, hogy majd felrakom ide es magamnal csak egy papirt tartanek egy-ket ember telefonszamaval meg a linkkel a vegrendeletemhez. #modern life

music: darkthrone

mis ojos me están matando
mátame

egy hete azon gondolkodàm..

Miért nem csinalnak multifunkcionalis samponokat (vagy kondicionalokat vagy tusfurdoket, stb.), amik nem csak egy megoldast nyujt: dus, puha bor, toredezettseg elleni egyben????

answer me

if you're really there you should know something..

2014 05 21

51 ora x 4

Azt almodtam, hogy a volt sulim tesi oltozojenek a szellozo rendszerebol, ami az utcara log, toltottkaposztakat halasztam egy zacskoba, amikor hirtelen feltunt ket patkany: az egyik valami gonosz ismerosom volt, es be akartam zarni egy uvegbe de annyira izmos és eros volt, hogy alig birtam.

hu

Amikor elfogyott az előző életed, és egy újat kezdesz meg, nem tartod meg a csomagolást

nope

>be me on the bus

>kb két méter magas fiú száll fel a barátnőjével, mosolyogva

>az emeleten ülnek le

>a biztonsági kamerán keresztül látni, ahogy egymás mellett ülnek

>a lány a telefonját baszkurálja non-stop

>a fiú a kamerába nézve enyhén mosolyog tovább

>és tovább

>

>hirtelen a fiú elnéz rendezői balra

>glitch-el egyet a kamera

>a fiú eltűnik az ülésről 

>a lány, a barátnő még mindig a telefonját nyomogatja

>az egész emeleten nem látni a fiút 

>(3 különböző kamera, különböző szög)

> két megállóval arrébb a fiú és a lány leszállnak ölelkezve

>???????

answer me

i am afraid that you will find me.

a Dömök vendégszeretet

a mérges embereket jobb nem felidegesíteni.. vagyis a mérges természetűeket, tudod, akikben ott lappang az elmebeteg és bármikor felszínre törhet a gyilkos ösztön. senki nem jár olyankor jól körülötte. na most képzeld el ezt egy családapa szerepében. az ember ott lett számomra gyanús, amikor legeloször 2007 nyarán áthívott a lánya hozzájuk valami babazsúrba, ahol x ember volt még ott rajtam kívül. apró jelek. ezekből meg lehet tudni, hogy az ember mennyire elvetemült és mire képes.. vagy legalábbis lehet rá következtetni.
szóval átmentem hozzájuk és kókuszgolyó volt a nasi, sós pereccel. joggal lehetsz felháborodva, hogy mi ez a szar, mert bárki ehet kókuszgolyót sós pereccel és attól még nem lesz közveszélyes.

azt csak hiszed.
a teniszpályán már meg sem lepődtem, amikor mondták, hogy bármikor átugorhatok egy kis "tenisz partyra". naja. -ugorj át dvd-zni, igérem nem nyúlok a bugyidba, stb.- ismerem az ilyet. persze amikor valakinek az a normális, hogy hazaér az iskolából és egyből lefürdik, hát köszi nem. az ilyenektol kiver a víz. hazaér 8 óra semmittevés (talán egy testnevelés óra, ahol egyébként sem csinál az égvilágon SEMMIT) után és egyből már megtisztítja a kis bűnös testét, aztán mehet a játék meg a házi feladat, mi? bazmegneked.
aztán meg még bizonyítani is tudom, mert én voltam rá az élő példa: ott fogócskáztunk meg ha valakinek TENISZPÁLYÁJA van, akkor elkerülhetetlen a testmozgás.. és az izzadás.. már ha használja.
a második jel a nadrágja volt. volt ez a farmer nadrág, aminek az ülepén volt egy rágó. persze meg sem próbálták lekaparni, a kukában végezte. istenem.. mire jó egy anya, aki az ilyen foltokat kiszedi a ruhádból.. bezzeg az enyém simán megbírkózott egy hetes olajfolttal is, amire rávasaltam a koszt ráadásul.
a medencéről nem is beszélve. a föld alatt volt a bejárata, hogy amikor belépsz az uszodába akkor egybol azt lásd mekkora királyok ők, hogy egyből a bejárattal szemben a medencére látsz rá, egy üvegfallal elválasztva. akár meg is dögölhetsz a bejáratban.. mivan ha megreped az üveg? az nem számít, mi? elmebetegek. a macskájuk is abban fürdött ráadásul..
szóval az egész úgy nézett ki, mint egy ilyen régi szinház. tudod, ami a görögöknél volt. akusztika meg minden. csakhogy a medence úgy süllyedt, lépcsőnként, és minden lépcsőnél a víz sötétedett. az bazmeg, tudom. fogadok a vizet is a karib tengerről hozatták, mint az a milliárdos feka az mtv cribs-ből. nyakamat rá.

aztán volt pár évvel később egy látogatásom.. mégiscsak. akkor már egy nagyobb városban laktak és a pecójuk is más volt (természetesen). magas falak, világos terek, oszlopok.. se medence se teniszpálya.. amikor kérdeztem azt mondták, hogy túlságosan rongyrázásnak találták. pont ők.. na mindegy, szóval furcsa módon egy fürdőszoba volt az egész házban, meg ugye az az egy nagy tér...  az egész család egy légtérBEN lakott.. hogy mi?  anyu, apu, picilány, picibb lány, kistesó.

a második reggel lementem tejért és mire visszajöttem kész volt az egész. mérges ember felidegesítve: anyuka a konyha nevű térben sírt, sehol a csemeték, apuka bezárkózva a fürdoszobába. meg sem kérdeztem mi a probléma forrása, csak továbbsétáltam és bekukkantva a részben üveg, részben tiffanny-üveg ajtón a legfaszább kilátás tárult elém: az egyetlen fiúörökös, aki mindössze alig nyaldosta a pubertárs kor alsó éveinek határát feldarabolva, a csontjairól lefejtett húsában szülő Attya csapkodta földhöz a fiú máját vagy gyomrát vagy tüdejét vagy tudomisén mijét, de az biztos, hogy abszurd látványnak számított, és egy ajakbiggyesztéssel meg egy 'oké'-val tovább is álltam, majd a hálószoba nevű tér első pár méterén hisztérikus nevetés fogott el, aztán egy gyors gondolatmenettel felmértem a saját létem és biztonságom helyzetét, vagyis pontosabban, hogy mennyi sanszom van arra, amire nem sok esélyt láttam: ép bőrrel meglépni a helyszínről, rendőrök és egyéb atrocitás bevonása nélkül.
hát. az igazság az, hogy még aznap ott is aludtam náluk, meg sem próbáltam lelépni. gondoltam ez náluk normális, biztos azért nincsenek már sem kisállatok sem túl sok ivadék a családban, környező házakban. aztán ha megbolygatom az ideg..őő.. szóval nem akartam én semmi jó elrontója lenni.
a fürdés részt megoldották egy egyszerű letakarással, mivel nem igazán akarták megmozdítani a szentélyt, ahol ez az egész dolog elhelyezkedett. mindenesetre a szaglószervnek nem volt barátja az egész csendélet.. bizonyára a szemnek sem, de persze ezt nem lehet megmondani a nagyi bolyhos ágytakarójának köszönhetoen.
jó is az az ágytakaró télen, egy jó forró bögre teával. és amikor nyakig becsavarod magad vele, beleszagolsz és otthon illata van.. ;]

godess

we just sat there,
everywhere
we saw it together
plucked out all the feathers

grew on each other.
forever.
everyone was there,
when we got together

i am the happiest now, here
with you, my dear.
i love you, you love me
i want to do nothing… nothing, just to feel

nothing is real.
there or here
let’s go there
let’s see the furthest near

those things we used to do
what we went through
it was me and you.
they all seem to be gone now….

july, june and final may
not even tears, no pray
nothing will take it away
like our hair now: all grey.

the Godess’s tears
they are all real:
her rare feathers
and the nothing she feels. 

Umberto Eco - Idők

Arisztotelész [...], kijelenti, hogy az időszakasz, ellentétben az örökkévalósággal, amely örökmozdulatlan[5], számos mozzanaton keresztül tart, amelyek nem lehetnek egyenlő hosszúak magával az időszakasszal. Szó szerint azt mondja: "ex multis praetereuntibus motibus": "sok mozzanat, amely túlhalad rajtunk, elhagy bennünket". Ami e mozzanatok folyamából igazán megragadja, az az, hogy ezek múlt idővé válnak. E megfontolások alapján azon kezd elmélkedni, hogy miközben az örökkévalóságban minden jelen van, az idő egy olyan különös tünemény amelyben minden, ami múlt, a jövőből ered, és minden, ami jövő, a múltból következik, és mind a múlt, mind a jövő a jelenből áramlik ki. És mégis, teszi fel magának a kérdést Ágoston, hogyan létezhet a múlt és a jövő, ha a múlt már nincs, a jövő pedig még nincs? Vajon azt jelentené ez, hogy örök jelenben élünk? Csakhogy egy örök jelen maga volna az örökkévalóság, nem pedig az idő. És végül, ha csupán a jelent vesszük, mondhatjuk-e, hogy ez és ez a hónap a jelen, amikor csupán a része: a nap, az óra, a perc, a másodperc az, ami valóban jelen van? Mihelyt pedig Ágoston megpróbálja kitűzni a jelen másodperc hosszát, észreveszi, hogy még a másodpercet is a végtelenségig tovább lehet osztani még rövidebb darabokra, ha pedig a felfogható legrövidebb időegységig osztjuk, az olyan gyorsan térne át a jövőből a múltba, hogy egyáltalán nem lenne kiterjedése: "nullum habet spatium",

három hét

Szabó Lőrinc - Semmiért egészen

Hogy rettenetes, elhiszem,
De így igaz.
Ha szeretsz, életed legyen
Öngyilkosság, vagy majdnem az.
Mit bánom én, hogy a modernek
Vagy a törvény mit követelnek;
Bent maga ura, aki rab
Volt odakint,
Én nem tudok örülni csak
A magam törvénye szerint.

Nem vagy enyém, míg magadé vagy:
Még nem szeretsz.
Míg cserébe a magadénak
Szeretnél, teher is lehetsz.
Alku, ha szent is, alku; nékem
Más kell már: Semmiért Egészen!
Két önzés titkos párbaja
Minden egyéb;
Én többet kérek: azt, hogy a 
Sorsomnak alkatrésze légy.

Félek mindenkitől, beteg
S fáradt vagyok;
Kívánlak így is, meglehet,
De a hitem rég elhagyott.
Hogy minden irtózó gyanakvást
Elcsittithass, már nem tudok mást:
Mutasd meg a teljes alázat
És áldozat
Örömét és hogy a világnak
Kedvemért ellentéte vagy.

Mert míg kell csak egy árva perc,
Külön; neked,
Míg magadra gondolni mersz,
Míg sajnálod az életed,
Míg nem vagy, mint egy tárgy, olyan
Halott és akarattalan:
Addig nem vagy a többieknél
Se jobb, se több,
Addig idegen is lehetnél,
Addig énhozzám nincs közöd.

Kit törvény véd, felebarátnak
Még jó lehet;
Törvényen kívűl, mint az állat,
Olyan légy, hogy szeresselek.
Mint lámpa, ha lecsavarom,
Ne élj, mikor nem akarom;
Ne szólj, ne sírj, e bonthatatlan
Börtönt ne lásd;
És én majd elvégzem magamban,
Hogy zsarnokságom megbocsásd.

évkönyvből

"A vízesés csodája, hogy megőrzi méltóságát, amikor zuhan."

kedvesnaplóm, nem kedves

valamelyik későnyári estére beszéltük meg egyik barátommal, hogy elmegyek hozzájuk látogatóba. ő nem a városban lakott, hanem egy félórányi vonatútnyira, ami még egy normális ember számára egész emberi távolság, de nem nekem, aki olyan lusta, hogy még a saját anyját is inkább felhívja ha van valami, pedig két szobával arrébb tartózkodik. végül rávett, és elmentem hozzájuk. úgy volt, hogy ott is alszom, meg ilyenek, csak hát ugye nem is én lennék.. ha nem lettem volna ennyire.. nem is tudom milyen, akkor talán ez az egész nem történt volna meg.

a vonatról leszállva ott volt B., nem szarakodva, egyből leoltva engem, hogy miért késett a vonat, pedig nyilvánvalóan nem az én hibám volt az a másfél perces késés. csak legyintettem, majd mentünk is tovább hozzájuk, hogy lepakolhassak. több generációs otthon, ahogy ő nevezte, mivel ott élt velük két pár nagyszülő, egy dédimama, valamint a szülei, és a testvére.
megebédelve előtört belőlem a nosztalgia és valami felháborítóan unalmas történetet kezdtem el mesélni B.-nek, de persze őt érdekelte, mint minden, amit mondok. sóhaj. a késődélutánt elbeszélgetve estére kiadós rosszalkodást terveztünk, mely magában foglalja a fő bűnök egy bizonyos részét. különböző gyerekesebbnél gyerekesebb duhajkodást műveltünk, köztük a legemlítésreméltóbb a falakra történő firkálás és az emberekhez való becsöngetgetés is, de a legjobb mégis az egyik kocsmában a tűzriadó híresztelése volt. persze a bent iszogató emberek annyira nem élvezték, mint mi, de azért egynek jó volt. na meg emléknek.

aztán az est egy bizonyos részén, amikor épp a holtponton kéne átesnie az embernek, jött egy érdekes beszélgetés. vagyis hát én a témát mellőzni szerettem volna, de B. erőltette, ami kissé zokon esett, ezért kijelentettem, hogy a hajnali első vonattal távozom, és nem lesz pizsama-party. ő csak felbaszta az agyát, és miután felszedelőzködtem megmutatta merre van az állomás, és viszontlátást kívánva visszavonult családi fészkébe. már abban a pillanatban kezdtem megbánást tanúsítani, de persze előtte még a gőg meg az önteltség dolgozott bennem ezerrel.

hazaérvén már világos volt, hiszen kora délelőtt volt. zuhanyhoz készülődtem, de előtte még ébresztőt akartam beállítani a telefonomon. amit nem találtam. ezért inkább elmentem tusolni, és úgy voltam, hogy majd utána beállítom, nincs kedvem most turkálni a holmim között. persze utána sem volt meg. gondoltam, hogy valahol elhagyhattam, vagy valami, hiszen történt már velem ilyesmi, méghozzá nem is kevésszer. persze mindig meglett a végén, de azért az idegtépő gondolkodás meg cselekmények sorozata azért kicsipkézte az idegrendszeremet rendesen.

másnap felhívtam saját magam édesanyám készülékéről. egy idős, rekedtes hangú férfi vette fel. érdeklődött kilétem felől, megmondtam, hogy enyém a telefon, és kértem mondja meg a saját tartózkodási helyét, hogy elmehessek érte a napokban, mivelhogy munkaeszköz és a zenét szolgáló, szórakoztató elektronika is számomra egyben. de furcsa módon nem válaszolt, csak szuszogott. meglepően hangosan. elég perverznek találtam, mert olyan volt mintha, persze ezt nem tudhattam. meg ki az, aki egy ideges telefontulajdonoson izé? hát épp ez az. aztán elkezdett nevetni, amikor már magamban éppen elterveztem miféle rituális eszközökkel kínoznám meg a telefon másik oldalán tartózkodó egyént. végül valami olyasmit mondott, hogy majd meg fogok én is lakolni, úgy mint a kis barátom, majd letette. persze egyből levontam a tanulságot, miszerint a telefonom már nem fog visszakerülni hozzám. meg hogy szólnom kéne erről talán anyáméknak.. aztán hirtelenjében nyilallt belém a tudat, hogy mit is mondott.. egyből próbáltam B.-t felhívni de ki volt kapcsolva, próbáltam neki írni, aztán estére egészen pipás állapotba kerülve végül felhívtam még egyszer. természetesen akkor sem vette fel, ezért már elkezdtem igazán igazán aggódni, mert a faszi, aki benyelte a telefonomat igencsak gyanús hangon mondott mindent.

amikor már a sokadik nap telt el, és nem adott jelet maga felől B., kezdtem nagyon berágni rá, hiszen aggódtam is meg balfasz is voltam egyben, ezért szerettem volna bocsánatot kérni tőle. írtam neki fészbukon is, meg minden, de nemhogy nekem válaszolt, még más eseménye sem történt neki.
pont ezek miatt határoztam el végül, hogy elmegyek oda hozzájuk, még ha el is tévedek, de muszáj. végül valamiféle csoda folytán sikerült is, de ajtót senki nem nyitott. egy érdekes kabátos fazon jött oda hozzám, kb. félúton a vasútállomás felé, hogy beszélgessen velem, gondolom. először is megjegyeztem magamnak, hogy lehetséges módon kattant a férfi, mivel hogy kb 40 fok volt aznap és ő meg hát.. kabátban. ez ember végül is rendőr volt, ami nem jó előjel. mármint én meg a rendőrség kombó. kérdezte, hogy miért kopogtam annyit és annyiszor B.-ék házán, mire én elmeséltem neki az egészet, természetesen a rosszalkodós részt kifelejtve, mire elkezdett fura arcokat vágni, és vakarni az orrát. valszeg ideges volt, vagy mi. közelebb hajolt és olyan fura hangon elkezdett mondani valamit, aminek az elejétől fogva nekem iszonyú fejfájásom támadt, de azért a lényeg lejött: hogy aznap, amikor én elviharzottam, mint egy öntelt királykisasszony, egy faszi betört B.-ékhez és lemészárolta az egész családot? visszakérdeztem ugyanazokkal a szavakkal, mire ő bólintott. elkezdte mondani, hogy szerintük miért, de kukkot sem értettem belőle, csak azt, hogy a faszi látszólag indokolatlanul tö-rö-get be házakba és lemészárol mindenkit, aki bent van. három hónap alatt a harmadik eset, azt hiszem. és hogy mesélte az az állat a rendőröknek, amikor elkapták, hogy milyen élvezet volt az anya végtagjait levágni, vagy B. negyedik nyakcsigolyáját eltörni puszta kézzel..

igazából az egész az én hibám. a faszi törzshelye volt az a kocsma, ahol tűz-riadóztattunk, meg az egyik ház, aminek az oldalára ráfestettük, hogy "rohadt zsidók", ráadásul ha még ez nem lenne elég, a csávó zsidó is volt. hála a jó égnek hogy közös megegyezésen alapult az összes rosszalkodásunk, így csak 99%-ban éreztem magamat bűnösnek. mondtam is a zsarunak, hogy vigyen be legalább meghallgatásra, de ő inkább egy pszichiátriát javasolt számomra, látván a hisztérikus kitörést rajtam, valamint azt, hogy elkezdtem a sínek felé rohanni egyből.. szóval azóta vagyok itt. van egy szép fehér ingecském, bár a funkciója kétséges, mivel a kezeim fura módon ki vannak csavarodva, és így nem tudok pacsizni B.-vel sem, pedig rohadtul unatkozik szegény pára itt mellettem..