valamelyik későnyári estére beszéltük meg egyik barátommal, hogy elmegyek hozzájuk látogatóba. ő nem a városban lakott, hanem egy félórányi vonatútnyira, ami még egy normális ember számára egész emberi távolság, de nem nekem, aki olyan lusta, hogy még a saját anyját is inkább felhívja ha van valami, pedig két szobával arrébb tartózkodik. végül rávett, és elmentem hozzájuk. úgy volt, hogy ott is alszom, meg ilyenek, csak hát ugye nem is én lennék.. ha nem lettem volna ennyire.. nem is tudom milyen, akkor talán ez az egész nem történt volna meg.
a vonatról leszállva ott volt B., nem szarakodva, egyből leoltva engem, hogy miért késett a vonat, pedig nyilvánvalóan nem az én hibám volt az a másfél perces késés. csak legyintettem, majd mentünk is tovább hozzájuk, hogy lepakolhassak. több generációs otthon, ahogy ő nevezte, mivel ott élt velük két pár nagyszülő, egy dédimama, valamint a szülei, és a testvére.
megebédelve előtört belőlem a nosztalgia és valami felháborítóan unalmas történetet kezdtem el mesélni B.-nek, de persze őt érdekelte, mint minden, amit mondok. sóhaj. a késődélutánt elbeszélgetve estére kiadós rosszalkodást terveztünk, mely magában foglalja a fő bűnök egy bizonyos részét. különböző gyerekesebbnél gyerekesebb duhajkodást műveltünk, köztük a legemlítésreméltóbb a falakra történő firkálás és az emberekhez való becsöngetgetés is, de a legjobb mégis az egyik kocsmában a tűzriadó híresztelése volt. persze a bent iszogató emberek annyira nem élvezték, mint mi, de azért egynek jó volt. na meg emléknek.
aztán az est egy bizonyos részén, amikor épp a holtponton kéne átesnie az embernek, jött egy érdekes beszélgetés. vagyis hát én a témát mellőzni szerettem volna, de B. erőltette, ami kissé zokon esett, ezért kijelentettem, hogy a hajnali első vonattal távozom, és nem lesz pizsama-party. ő csak felbaszta az agyát, és miután felszedelőzködtem megmutatta merre van az állomás, és viszontlátást kívánva visszavonult családi fészkébe. már abban a pillanatban kezdtem megbánást tanúsítani, de persze előtte még a gőg meg az önteltség dolgozott bennem ezerrel.
hazaérvén már világos volt, hiszen kora délelőtt volt. zuhanyhoz készülődtem, de előtte még ébresztőt akartam beállítani a telefonomon. amit nem találtam. ezért inkább elmentem tusolni, és úgy voltam, hogy majd utána beállítom, nincs kedvem most turkálni a holmim között. persze utána sem volt meg. gondoltam, hogy valahol elhagyhattam, vagy valami, hiszen történt már velem ilyesmi, méghozzá nem is kevésszer. persze mindig meglett a végén, de azért az idegtépő gondolkodás meg cselekmények sorozata azért kicsipkézte az idegrendszeremet rendesen.
másnap felhívtam saját magam édesanyám készülékéről. egy idős, rekedtes hangú férfi vette fel. érdeklődött kilétem felől, megmondtam, hogy enyém a telefon, és kértem mondja meg a saját tartózkodási helyét, hogy elmehessek érte a napokban, mivelhogy munkaeszköz és a zenét szolgáló, szórakoztató elektronika is számomra egyben. de furcsa módon nem válaszolt, csak szuszogott. meglepően hangosan. elég perverznek találtam, mert olyan volt mintha, persze ezt nem tudhattam. meg ki az, aki egy ideges telefontulajdonoson izé? hát épp ez az. aztán elkezdett nevetni, amikor már magamban éppen elterveztem miféle rituális eszközökkel kínoznám meg a telefon másik oldalán tartózkodó egyént. végül valami olyasmit mondott, hogy majd meg fogok én is lakolni, úgy mint a kis barátom, majd letette. persze egyből levontam a tanulságot, miszerint a telefonom már nem fog visszakerülni hozzám. meg hogy szólnom kéne erről talán anyáméknak.. aztán hirtelenjében nyilallt belém a tudat, hogy mit is mondott.. egyből próbáltam B.-t felhívni de ki volt kapcsolva, próbáltam neki írni, aztán estére egészen pipás állapotba kerülve végül felhívtam még egyszer. természetesen akkor sem vette fel, ezért már elkezdtem igazán igazán aggódni, mert a faszi, aki benyelte a telefonomat igencsak gyanús hangon mondott mindent.
amikor már a sokadik nap telt el, és nem adott jelet maga felől B., kezdtem nagyon berágni rá, hiszen aggódtam is meg balfasz is voltam egyben, ezért szerettem volna bocsánatot kérni tőle. írtam neki fészbukon is, meg minden, de nemhogy nekem válaszolt, még más eseménye sem történt neki.
pont ezek miatt határoztam el végül, hogy elmegyek oda hozzájuk, még ha el is tévedek, de muszáj. végül valamiféle csoda folytán sikerült is, de ajtót senki nem nyitott. egy érdekes kabátos fazon jött oda hozzám, kb. félúton a vasútállomás felé, hogy beszélgessen velem, gondolom. először is megjegyeztem magamnak, hogy lehetséges módon kattant a férfi, mivel hogy kb 40 fok volt aznap és ő meg hát.. kabátban. ez ember végül is rendőr volt, ami nem jó előjel. mármint én meg a rendőrség kombó. kérdezte, hogy miért kopogtam annyit és annyiszor B.-ék házán, mire én elmeséltem neki az egészet, természetesen a rosszalkodós részt kifelejtve, mire elkezdett fura arcokat vágni, és vakarni az orrát. valszeg ideges volt, vagy mi. közelebb hajolt és olyan fura hangon elkezdett mondani valamit, aminek az elejétől fogva nekem iszonyú fejfájásom támadt, de azért a lényeg lejött: hogy aznap, amikor én elviharzottam, mint egy öntelt királykisasszony, egy faszi betört B.-ékhez és lemészárolta az egész családot? visszakérdeztem ugyanazokkal a szavakkal, mire ő bólintott. elkezdte mondani, hogy szerintük miért, de kukkot sem értettem belőle, csak azt, hogy a faszi látszólag indokolatlanul tö-rö-get be házakba és lemészárol mindenkit, aki bent van. három hónap alatt a harmadik eset, azt hiszem. és hogy mesélte az az állat a rendőröknek, amikor elkapták, hogy milyen élvezet volt az anya végtagjait levágni, vagy B. negyedik nyakcsigolyáját eltörni puszta kézzel..
igazából az egész az én hibám. a faszi törzshelye volt az a kocsma, ahol tűz-riadóztattunk, meg az egyik ház, aminek az oldalára ráfestettük, hogy "rohadt zsidók", ráadásul ha még ez nem lenne elég, a csávó zsidó is volt. hála a jó égnek hogy közös megegyezésen alapult az összes rosszalkodásunk, így csak 99%-ban éreztem magamat bűnösnek. mondtam is a zsarunak, hogy vigyen be legalább meghallgatásra, de ő inkább egy pszichiátriát javasolt számomra, látván a hisztérikus kitörést rajtam, valamint azt, hogy elkezdtem a sínek felé rohanni egyből.. szóval azóta vagyok itt. van egy szép fehér ingecském, bár a funkciója kétséges, mivel a kezeim fura módon ki vannak csavarodva, és így nem tudok pacsizni B.-vel sem, pedig rohadtul unatkozik szegény pára itt mellettem..
a vonatról leszállva ott volt B., nem szarakodva, egyből leoltva engem, hogy miért késett a vonat, pedig nyilvánvalóan nem az én hibám volt az a másfél perces késés. csak legyintettem, majd mentünk is tovább hozzájuk, hogy lepakolhassak. több generációs otthon, ahogy ő nevezte, mivel ott élt velük két pár nagyszülő, egy dédimama, valamint a szülei, és a testvére.
megebédelve előtört belőlem a nosztalgia és valami felháborítóan unalmas történetet kezdtem el mesélni B.-nek, de persze őt érdekelte, mint minden, amit mondok. sóhaj. a késődélutánt elbeszélgetve estére kiadós rosszalkodást terveztünk, mely magában foglalja a fő bűnök egy bizonyos részét. különböző gyerekesebbnél gyerekesebb duhajkodást műveltünk, köztük a legemlítésreméltóbb a falakra történő firkálás és az emberekhez való becsöngetgetés is, de a legjobb mégis az egyik kocsmában a tűzriadó híresztelése volt. persze a bent iszogató emberek annyira nem élvezték, mint mi, de azért egynek jó volt. na meg emléknek.
aztán az est egy bizonyos részén, amikor épp a holtponton kéne átesnie az embernek, jött egy érdekes beszélgetés. vagyis hát én a témát mellőzni szerettem volna, de B. erőltette, ami kissé zokon esett, ezért kijelentettem, hogy a hajnali első vonattal távozom, és nem lesz pizsama-party. ő csak felbaszta az agyát, és miután felszedelőzködtem megmutatta merre van az állomás, és viszontlátást kívánva visszavonult családi fészkébe. már abban a pillanatban kezdtem megbánást tanúsítani, de persze előtte még a gőg meg az önteltség dolgozott bennem ezerrel.
hazaérvén már világos volt, hiszen kora délelőtt volt. zuhanyhoz készülődtem, de előtte még ébresztőt akartam beállítani a telefonomon. amit nem találtam. ezért inkább elmentem tusolni, és úgy voltam, hogy majd utána beállítom, nincs kedvem most turkálni a holmim között. persze utána sem volt meg. gondoltam, hogy valahol elhagyhattam, vagy valami, hiszen történt már velem ilyesmi, méghozzá nem is kevésszer. persze mindig meglett a végén, de azért az idegtépő gondolkodás meg cselekmények sorozata azért kicsipkézte az idegrendszeremet rendesen.
másnap felhívtam saját magam édesanyám készülékéről. egy idős, rekedtes hangú férfi vette fel. érdeklődött kilétem felől, megmondtam, hogy enyém a telefon, és kértem mondja meg a saját tartózkodási helyét, hogy elmehessek érte a napokban, mivelhogy munkaeszköz és a zenét szolgáló, szórakoztató elektronika is számomra egyben. de furcsa módon nem válaszolt, csak szuszogott. meglepően hangosan. elég perverznek találtam, mert olyan volt mintha, persze ezt nem tudhattam. meg ki az, aki egy ideges telefontulajdonoson izé? hát épp ez az. aztán elkezdett nevetni, amikor már magamban éppen elterveztem miféle rituális eszközökkel kínoznám meg a telefon másik oldalán tartózkodó egyént. végül valami olyasmit mondott, hogy majd meg fogok én is lakolni, úgy mint a kis barátom, majd letette. persze egyből levontam a tanulságot, miszerint a telefonom már nem fog visszakerülni hozzám. meg hogy szólnom kéne erről talán anyáméknak.. aztán hirtelenjében nyilallt belém a tudat, hogy mit is mondott.. egyből próbáltam B.-t felhívni de ki volt kapcsolva, próbáltam neki írni, aztán estére egészen pipás állapotba kerülve végül felhívtam még egyszer. természetesen akkor sem vette fel, ezért már elkezdtem igazán igazán aggódni, mert a faszi, aki benyelte a telefonomat igencsak gyanús hangon mondott mindent.
amikor már a sokadik nap telt el, és nem adott jelet maga felől B., kezdtem nagyon berágni rá, hiszen aggódtam is meg balfasz is voltam egyben, ezért szerettem volna bocsánatot kérni tőle. írtam neki fészbukon is, meg minden, de nemhogy nekem válaszolt, még más eseménye sem történt neki.
pont ezek miatt határoztam el végül, hogy elmegyek oda hozzájuk, még ha el is tévedek, de muszáj. végül valamiféle csoda folytán sikerült is, de ajtót senki nem nyitott. egy érdekes kabátos fazon jött oda hozzám, kb. félúton a vasútállomás felé, hogy beszélgessen velem, gondolom. először is megjegyeztem magamnak, hogy lehetséges módon kattant a férfi, mivel hogy kb 40 fok volt aznap és ő meg hát.. kabátban. ez ember végül is rendőr volt, ami nem jó előjel. mármint én meg a rendőrség kombó. kérdezte, hogy miért kopogtam annyit és annyiszor B.-ék házán, mire én elmeséltem neki az egészet, természetesen a rosszalkodós részt kifelejtve, mire elkezdett fura arcokat vágni, és vakarni az orrát. valszeg ideges volt, vagy mi. közelebb hajolt és olyan fura hangon elkezdett mondani valamit, aminek az elejétől fogva nekem iszonyú fejfájásom támadt, de azért a lényeg lejött: hogy aznap, amikor én elviharzottam, mint egy öntelt királykisasszony, egy faszi betört B.-ékhez és lemészárolta az egész családot? visszakérdeztem ugyanazokkal a szavakkal, mire ő bólintott. elkezdte mondani, hogy szerintük miért, de kukkot sem értettem belőle, csak azt, hogy a faszi látszólag indokolatlanul tö-rö-get be házakba és lemészárol mindenkit, aki bent van. három hónap alatt a harmadik eset, azt hiszem. és hogy mesélte az az állat a rendőröknek, amikor elkapták, hogy milyen élvezet volt az anya végtagjait levágni, vagy B. negyedik nyakcsigolyáját eltörni puszta kézzel..
igazából az egész az én hibám. a faszi törzshelye volt az a kocsma, ahol tűz-riadóztattunk, meg az egyik ház, aminek az oldalára ráfestettük, hogy "rohadt zsidók", ráadásul ha még ez nem lenne elég, a csávó zsidó is volt. hála a jó égnek hogy közös megegyezésen alapult az összes rosszalkodásunk, így csak 99%-ban éreztem magamat bűnösnek. mondtam is a zsarunak, hogy vigyen be legalább meghallgatásra, de ő inkább egy pszichiátriát javasolt számomra, látván a hisztérikus kitörést rajtam, valamint azt, hogy elkezdtem a sínek felé rohanni egyből.. szóval azóta vagyok itt. van egy szép fehér ingecském, bár a funkciója kétséges, mivel a kezeim fura módon ki vannak csavarodva, és így nem tudok pacsizni B.-vel sem, pedig rohadtul unatkozik szegény pára itt mellettem..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése