masfél óraja, talán kettô, nem számolom
mióta hallgatom a hangoddal teletûzdelt
másodperceket.. megszökik tôle a nyugalom,
és könny szemembe
egy hete volt, vagy egy éve már, tíz..
tízezer? ugyan-így vízhangzott a mennyezet
és hasított húsomba csalán, folyó víz
-legalább boldog voltam!
igennel bólogatok, te igennel ugyanúgy
távolban csípkedsz mûvelt jávort, torzat,
rezgôt, nehezet; hogy játszódik a múlt,
te úgy játszol énvelem
ostoba vagyok, bocsánat erre nincsen,
ostobának születtem, szabad akaratból
engedtem Angyalnak: hadd csettintsen,
én, Bárány mégis meglepôdtem..
2016-09-18
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése