problematika

egyik reggel úgy ébredtem, hogy elromlott a laptopom. próbálgattam megjavítani, megjavíttatni, de mindhiába, nem segített rajta semmi, csak az operációs rendszer újratelepítése, ami azzal járna, hogy minden programom elveszik, ami rajta volt a gépen. de még azt sem bántam volna, csak működjön normálisan!

mivel már egy elég régi masina volt, úgy határoztam, hogy veszek egy új laptopot, méghozzá egy sokkal jobbat. emlékeztem, hogy anyukám második férjének vannak ilyen ismerősei, akik olcsóbban be tudnak szerezni dolgokat. ezért felkerestem anyumékat és megkértem, hogy vigyenek el a Szakemberhez.

a Szakember egy panellakásban lakott, csupa fura szerzettel körülvéve.. a kapun belépve egybél egy csicskása fogadott, hogy elékísérjen. a váróban már voltak páran, gondolom mind-mind elektronikai kütyüket szereretett volna jóval áron alul. látszott rajtuk, hogy kattognak valamin. az egyik nőnek például telefonja nem volt szerintem, folyton a zsebéhez kapott, mintha érezné, hogy csörög, vagy mintha csak az időt akarná megnézni rajta.. de nem volt a zsebében semmi.

mire sorrakerültünk, már el sem tudtam képzelni, milyen ember lehet ez a Szakember. biztos ő az atyaúristen ezeknek az embereknek, akiknek elromlott az egyik létszükségű eszköze.. ő segít rajtuk, megadja nekik azt, amire vágytak már napok/hetek óta. ezért is különbözöm tőlük. én azokon az estéken, amikor általában a laptopomon interneteznék vagy játszanék, inkább olvastam, vagy más egyéb szórakoztató tevékenység után néztem, például a barátaimmal találkoztam. vagyis éltem az életem. rájöttem, hogy nem csak az internetről szól a világ! leszámítva azt az apróságot, hogy közben éppen végzős voltam az iskolámban, és a vizsgamunkámat kellett volna leszerveznem. elég sok emberrel kellett volna beszélnem ezzel kapcsolatban, de mivel nem működött a laptopom, vagy a telefonomon tudtam wifin keresztül kommunikálni velük, vagy az iskolában az ottani gépek segítségével. (az ég áldja az okostelefonokat!)

a csicskás behívott minket a Szakember irodájába, ahol ő helyet foglalt a sarokban egy ikeás széken. a Szakember alaposan végigmért mindhármunkat, majd betessékelt bennünket, és intett, hogy üljünk le arra a fekete bőrkanapéra, ami a szoba közepén állt. leülltünk, én középre. ronda kopasz fején megcsillant a neonlámpa fénye, szakadtas háromcsíkos melegítőjét mégis büszkén viselte. derűsen mosolyogva széttárta a karját, és megkérdezte miben segíthet. én elmondtam, hogy új laptopot szeretnék, még ki is néztem párat, mindjárt megmutatom. erre elővettem a telefonomat, és elkezdtem keresni a típusszámokat, amelyeket elmentettem. közben kérdezte a Szakember, hogy mennyit szánnék laptopra. megmondtam neki, mire elgondolkodott, és gondolataiba feledkezve várta szép csöndben, hogy megtaláljam amit keresek. de nem találtam. nagyonis jól emlékszem rá, hogy hova mentettem, de nem volt ott. anyukámék már idegesen fészkelődtek, de ez nem segített azon, hogy egyszerűen nem leltem a típusszámokat. kezdtem már én is idegesedni, de még mindig csak kerestem és kerestem, az egész telefont átnéztem, de nem lett meg. végül felálltam és egy perc türelmet kérve kimentem a szobából, átmentem a várón, és az előtérben megálltam, kikapcsoltam a telefonomat, majd újra be. miközben töltött az a hülye készülék, kinéztem az ablakon. ronda őszi idő volt, esőre állt. a telefonom csak nem akart betölteni.. a megszokottnál is lassabb volt. biztosan megérezte, hogy sietni kellene.. egy néni bottal átment az úttesten, nem a zebrán, az úttesten, az autósok rázták az öklüket, de a néni rájuk sem hederít. vajon mennyi kellett most ahhoz, hogy elüssék.. még mindig tölt.. egy fehér autó kanyarodott be a parkolóba, kopott zöld felirattal. emlékeztetett valamire, de nem jöttem rá.. mire nagyra nyitottam a szemem, .. eszembejutott. gyors sétával bementem a Szakember irodájába, és kiráncigáltam anyukámékat azzal az ürüggyel, hogy majd később, amikor megtaláltam a típusszámokat, visszakéredzkedünk. a Szakember rábólintott, mi meg szépen elindultunk ki az előtérbe. anyumék nem értették, hogy miért kellett kijönniük, ennyire biztosan nem rossz a helyzet a telefonommal.. vagy vegyünk egyből már azt is, ha már itt vagyunk.

elindultunk felfele a második emeletre, a harmadikra, a negyedikre, majd az ötödiken kötöttünk ki, ahol már helikopterek hangját is hallottam. a szívem zakatolt, nem akartam bajba kerülni, de tudtam, hogy elvisznek engem is, akárcsak a Szakembert. anyukámék szép lassan felfogták a szituáció komolyságát, és vörös fejjel, izzadt homlokkal követtek a tetőtérbe. kimásztam a tetőre, megnézni mi a helyzet. a helikopter a ház tetején landolt, és kommandósok szálltak ki belőle, vagy négyen-öten. volt velük egy nő is, rajta nem volt rohamfelszerelés, csak egy maszk. mikor kiszállt, egyenesen rám nézett, pedig messze voltam, és elbújtam egy kémény mögött. vagy fél percig nézett, majd megrázta a fejét, és rámkacsintott. anyukám mögöttem állt, és a fülembe súgta, hogy "nem fognak elvinni". erre rájöttem én is, de rögtön rászóltam, hogy halkabban, mert lehet csak ő gondolja így..

szépen lassan kikommandóztunk a panelből, a hátró kijáraton keresztül a hátsókertbe. ott mondtam nekik, hogy várjanak, megnézem mi a helyzet. kinéztem a ház oldalán, a Szakembert és a csicskását épp akkor ültették be a fehér autóba, amin a kopott zöld felirat volt. mindkettőn bilincs. hátra is súgtam anyuméknak: "biztosan legálisan dolgozott.." nem is vitatták a feltevésem, ezért szépen elballagtunk egy nagy piros-feliratos áruházba, és a bolti árnál jóval többért kaptam tőlük egy egész jó laptopot. azon írom most is ezt a bejegyzést, jó, mi?

[u.i.: még nincs meg a laptopom, és nem is tudom mikor lesz, de az események 80%-a igaz, a többit meg csak álmodtam.. c: ]