apocalypse actually - pt. III.

a nyár, és a 20-30 fok ellenére pulóvert, kesztyűt és hosszú nadrágot vettek fel a vírus megelőzése miatt, amit hazaérkezésük után a közelben lévő kempingben alaposan kimostak.
mindig is furcsa volt számukra, hogy egy ekkora városban ilyen síri csend van, csak az apróbb zajok törik meg a csendet, és néha ordítások, sikoltozások. a helyi boltokat már rég kifosztották, csupán a bebüdösödött tejtermékek és megromlott húsok és penészes kenyerek maradtak ott a polcokon, de az eldugottabb helyeken, lakásokban mindig akadt egy kis étel, hála a torkos embereknek, akik nem tudták megállni, hogy a fogyókúra ellenére is néha nassolhassanak. ezeket általában a hálószobákba dugták el, a legkülönösebb helyekre.
most azonban a város közelebb eső részén semmit nem találtak, pedig már jó pár órája bandukoltak ketten a kihalt városban. az oszló hulláknak az orrfacsaró bűze pedig csak még jobban emlékeztette Elis-t az éhségére.
sokan a friss halottakat levágták, és a húsosabb részeiket megették. sajnos a vírus még magas hőtől sem távozik a fertőzött húsból, ezért az ilyen emberek és állatok elfogyasztása mindig halálos kimenetelű volt, bár az éhség miatt sok embert ez nem érdekelt, csak utoljára egy finomat akart enni. egy utolsó fűszeres húst, egy olyat, ami emlékeztette őket a karácsonyi sült csirke ízére, és nem csak a fűszerkeveréket enni, mert nincs más.


egy négyemeletes épület felé tartottak épp. elég romos, és félő volt, hogy összeomlik kettőjük súlya alatt, ezért óvatosan és lassan mentek fel az emeletekre. a harmadikig tudtak csak, a negyedikre tartó lépcsőfeljárója el volt torlaszolva egy hatalmas szekrénnyel, bizonyára valaki ott élt..

az egész városban összesen két menedék volt a parkolón kívül. az egyik a kórház, a másik egy helyi iskola, átalakítva modern hajléktalanszállóvá. a többi ember a romos épületekben, valamint föld alatti bunkerekben élt. az utóbbi lakóhelyek sokszor beomlottak a gyakori földrengések miatt, ezért az ilyenekbe már nem volt érdemes beköltözni senkinek.

már a harmadikon jártak. az egész ház északi oldala le volt omolva, életveszélyes volt. Elis ment elől, Noah bukdácsolva követte. egy beragadt ajtót próbáltak kinyitni éppen, szinte biztosra vették, hogy mögötte találnak valami értékeset, ha mást nem zseblámpát meg talán valami érdekes könyvet, ne adj isten étlet.. Noah sem tudta kinyitni, ezért egy betondarabbal, ami ott volt a lakásban, betörték az ajtót. amikor leült a por észrevettek egy embert, a bent lévő ágyon feküdt. a nő intett Noah-nak, hogy csöndben legyen, és hogy maradjon ott. a fekvő illető még élt, de reszketett és bizonyára láza is volt, mert nagyon izzadt. elkapta a vírust. ki tudja mióta, de jó ideje ott lehetett bezárva abba a szobába..
-heló! -köszönt Elis neki.
a férfi nem válaszolt, csak a fejét az ajtó felé fordította. megpróbált felkelni, de nem tudott.
-h-h-h-heló. -nyögte végül, majd nehézkesen, de felült, az arca eltorzult a fájdalomtól. nagyon éhes lehetett ő is..
-ne közelítsen! elkapta a vírust, nem akarunk mi is meghalni.
-sajnálom. régóta itt fekszem már, a feleségem zárt be ide, éhen pusztulok!
-mióta? -Elis a homlokát ráncolta. a vírus pár napig lappang, kibírhatatlan viszketést produkál, végül halált. nem lehet, hogy a láz után ne jöjjön pár óra múlva a viszketés, az lehetetlen!- nem tud visszaemlékezni?
-azt hiszem négy napja.. vagy öt. nem tudom pontosan. az éhség.. nagyon fáj..
-lehetséges, hogy mutálódott a vírus? -kérdően nézett Noah-ra, de ő csak rázta a fejét, vagyis nem tudta a választ.
-nem vagyok tudós, de ha ez az a vírus..áhhh.. ami mindenkit megölt ebben a nyamvadt.. városban, akkor vagy velem nincs minden rendben, vagy a vírussal.. -mondta halkan a beteg- lehetséges, hogy a szervezetem termel antitesteket, vagy.. vagy ez csak egy egyszerű láz meg megfázás..
-azt nem hinném. -mondta Elis- mindenesetre kerítenünk kell valami élelmet, különben éhen hal maga is, és mi is.
elkezdtek Noah-val kutakodni a szobában. átkutatták az összes szekrényt, az ágy alá is benéztek, végül a szekrény mögött találtak egy dobozt, amiben egy fél zacskó száraztészta volt. azt elharmadolták, és megették ott helyben. de amikor a beteg lenyelte az utolsó falatot, hirtelen hátravetette magát, elkezdett ordítani, a két karját a gyomrára szorította, majd a szemeit kinyitotta, oda nézett, ahova az előbb még a karját szorította, és egy hatalmas véres folt volt ott, a ruháját teljesen átitatta. felhúzta a pólóját, és a kezével kitapogatta a vérzés forrását. a bőrén keresztül szivárgott az egész, és lassan már nem csak a gyomra környékén, hanem az egész bőrfelületén kezdett szivárogni a vére. Elis és Noah felálltak, elkezdtek hátrálni, de a férfi üvöltött és egyre csak üvöltött az elviselhetetlen fájdalomtól, majd egyszer csak abbahagyta és mozdulatlanná meredt.
-meghalt? -kérdezte aggódva Noah.
-nem hiszem..-válaszolta Elis, miközben apró léptekkel közeledett az ágyon fekvő ismeretlenhez.
halottnak tűnt. a szeme és a szája nyitva maradt, az arcán az utolsó fájdalma jól tükröződött. de még lélegzett.
Elis odalépett hozzá, fölé hajolt és egy ideig nézte. nem mozdult és pislogni sem tudott. a könnye csorgott a szeme sarkából, torkából néma sikoltás hallatszódott. a teste lebénult. most már biztos volt, hogy mutálódott a vírus. lehet már légtérben is terjed, ezért nem mehettek vissza korábbi élőhelyükre, nem kockáztathatták az ő egészségüket is.
Noah sírásban tört ki, nem tudta feldolgozni, hogy lehet egy hét múlva rá is ez vár:
először az ismeretlen lappangási idő, majd a magas láz, a mozgásképtelenség, majd vért izzad, lebénul, és végül várni a halált..