I.
Ma nagykorúvá váltam. Bár nem ihatok alkoholt, mert a szervezetem nem bírja, én mégis lemegyek majd a legközelebbi közértbe, és veszek valami olyan dolgot, amit ezelőtt legálisan nem vehettem. Az irónia azért megvan ebben is: édesanyám ad valamennyi készpénzt, hogy majd költhessek egy dolyan dologra, amit úgysem én fogok elfogyasztni, hanem valaki más. Persze nem is az a lényeg, hanem az elv. Ugye hogy nagykorúan vehetek korhatáros dolgokat. Ez számít. Meg az esti buli, amire eljön valaki, akivel eddig csak mindössze egyszer találkoztam, de mégis megfogott.. nem fizikailag és nem is kell ezt félreérteni, mindössze az ellenkező nemből van és ez az érzés most különleges. Ne kérdezz..
Még csak az ágyamban ülök. Semmin nem jár az eszem, mégis viharzanak a gondolataim mindenfelé. Vegyes dolgokon.. hogy mi lesz eztán, hogyan változtat meg, mennyivel leszek ,,nagyobb", ésatöbbi. Halványan előretekintek az estére, de csak a földön fekvő papucsomig látok, azt is még homályosan, hiszen most keltem, mit vársz? Majd később, ha úton leszek a kisbolt felé, talán megtalálom a gondolataim és szárnyalhatok ezerfele.
Igazából nem nagy kunszt. Mármint az egész felnőttség meg a többi. Igazából mivel lesz az ember másabb? Az a bizonyos képzeletbeli homokóra egy mérföldkőhöz ért, amihez vagy van segítség, hogy továbbgördüljön, vagy nincs. Persze a jobbik eset az első lehetőség -kétséget kizáróan. Szükség lenne rá igazából.
Ha már anyagi támogatás, akkor vissza kéne térni a közérthez. Kaptam egy 500-ast Anyutól. Nem nagy pénz, nem is az a lényeg, hanem hogy a feeling meglesz, hogy a személyimet megmutatva a közértes hölgy nem tud belekötni a dolgomba. Presze látom a lelki szemeim előtt, hogy miket fog gondolni. Biztos valami olyasmit, hogy de még csak ma lett 18, mit akar ez még.. ? Na és akkor mi van? Ha így mondja ki a törvény, akkor nincs min vitatkozni.
Végülis tökmindegy mit vettem. Kifutotta az ötszázas. Még maradt is. Hogy mit csinálok vele? Talán megiszom. Talán nem. Talán nem is lehet meginni..
A visszajáróval a kezemben sétáltam vissza a lakásig. Be a kapun, fel a lépcsőn, ajtón be, a szobámba, az ágyamra. Ugyanabban a helyzetben, mint reggel. A különbség, hogy már felavattam magamat, mint nagykorú-eddig illegálisan fogyasztott (őneki tiltott) árucikkekkel-visszaélő-fiatalembert. Jobbnak nem érzem emiatt magam, másnak sem. Arra jutottam, hogy nem lettem másabb, csak öregebb, mint ahogy eddig minden perccel és másodperccel.
II.
Az este részét képezte a fent említett személlyel való találkozásom is. Vegyes érzelmeket érzek eziránt. A félelemtől kezdve a reményig szinte mindent. Ki tudja, lehet vele lesz majd valami ,,olyan".. Franc sem tudja.
Van egy idióta haverom egészen régről, vele fogok kimenni elé. Bár a srác igen érdekes személyiség, mégsem féltem tőle a lányzót. Egy kis tesztelés, vagy, aminek tetszik..
Az igazat megmondva nem láttam rajta, hogy valamiféle kétsége lenne afelől, hogy én egy olyan igazi barom vagyok, aki ilyen formákkal barátkozik, sőt! Lehet természetesnek vette. Bár remélem nem, nem akarom hogy valami elkorcsosult nagyvárosi baromnak nézzen mert ez a srác ilyen. Pusztán muszáj volt vele jönnöm, meg hát kettesben egy ellenkező nemből származó személlyel..
Egy másik ismerősömnek is volt születésnapja, úgy ahogy nekem is. Persze ő fiatalabb nálam jópár évvel, de ajándékot illett vennem neki is. Egy adandó alkalom a lány hülyeségének felmérésére.
Sétálva a hatalmas plázában, az első hely, amiben mindanyian beleegyeztünk, ahol lehet venni méltó ajándékot az illetőnek, egy játékbolt volt. Sikerült venni egy igazi cowboy-kalapot meg egy gagyi pisztolyt bilincsel.
A hülyeség-teszten átment a lány ötös osztályzattal. Meg úgy mindenen..
Mindenki ott volt, aki számított. Akkor úgy éreztem, hogy mégis jó nagykorúnak lenni, ha érezheti, hogy ennyire szeretik az őt körülvevő személyek, vagy ha más nem, legalább jó, ha az embernek születésnapja van és éppen van egy kisebb csapat barátja, akik odafigyelnek rá és vele vannak. Meg persze egy olyan személy, akit nemrég ismersz, mégis a jelenléte kárpótolna minden egyes barátot, akivel valaha dolgom volt. És ha ez a személy történetesen mégsem ő lenne nekem.. ha mondjuk nem én írnám ezt a történetet.. hanem Ő. És az Ő számára én lennék az.. aki tényeg.. Ő.. akit már 113 napja szeretek.. akit még csak 113 napja szeretek.. és azon a bizonyos reggelen, amikor először ébrednék azzal a tudattal, hogy Ő a születésnapi ajándékom, amivel megváltozok.. és ha biztosan állítanám, hogy ott van 100 kilométerre, de mégis velem van.. akkor ezt nevezném.....
T.G.-nak.
Ma nagykorúvá váltam. Bár nem ihatok alkoholt, mert a szervezetem nem bírja, én mégis lemegyek majd a legközelebbi közértbe, és veszek valami olyan dolgot, amit ezelőtt legálisan nem vehettem. Az irónia azért megvan ebben is: édesanyám ad valamennyi készpénzt, hogy majd költhessek egy dolyan dologra, amit úgysem én fogok elfogyasztni, hanem valaki más. Persze nem is az a lényeg, hanem az elv. Ugye hogy nagykorúan vehetek korhatáros dolgokat. Ez számít. Meg az esti buli, amire eljön valaki, akivel eddig csak mindössze egyszer találkoztam, de mégis megfogott.. nem fizikailag és nem is kell ezt félreérteni, mindössze az ellenkező nemből van és ez az érzés most különleges. Ne kérdezz..
Még csak az ágyamban ülök. Semmin nem jár az eszem, mégis viharzanak a gondolataim mindenfelé. Vegyes dolgokon.. hogy mi lesz eztán, hogyan változtat meg, mennyivel leszek ,,nagyobb", ésatöbbi. Halványan előretekintek az estére, de csak a földön fekvő papucsomig látok, azt is még homályosan, hiszen most keltem, mit vársz? Majd később, ha úton leszek a kisbolt felé, talán megtalálom a gondolataim és szárnyalhatok ezerfele.
Igazából nem nagy kunszt. Mármint az egész felnőttség meg a többi. Igazából mivel lesz az ember másabb? Az a bizonyos képzeletbeli homokóra egy mérföldkőhöz ért, amihez vagy van segítség, hogy továbbgördüljön, vagy nincs. Persze a jobbik eset az első lehetőség -kétséget kizáróan. Szükség lenne rá igazából.
Ha már anyagi támogatás, akkor vissza kéne térni a közérthez. Kaptam egy 500-ast Anyutól. Nem nagy pénz, nem is az a lényeg, hanem hogy a feeling meglesz, hogy a személyimet megmutatva a közértes hölgy nem tud belekötni a dolgomba. Presze látom a lelki szemeim előtt, hogy miket fog gondolni. Biztos valami olyasmit, hogy de még csak ma lett 18, mit akar ez még.. ? Na és akkor mi van? Ha így mondja ki a törvény, akkor nincs min vitatkozni.
Végülis tökmindegy mit vettem. Kifutotta az ötszázas. Még maradt is. Hogy mit csinálok vele? Talán megiszom. Talán nem. Talán nem is lehet meginni..
A visszajáróval a kezemben sétáltam vissza a lakásig. Be a kapun, fel a lépcsőn, ajtón be, a szobámba, az ágyamra. Ugyanabban a helyzetben, mint reggel. A különbség, hogy már felavattam magamat, mint nagykorú-eddig illegálisan fogyasztott (őneki tiltott) árucikkekkel-visszaélő-fiatalembert. Jobbnak nem érzem emiatt magam, másnak sem. Arra jutottam, hogy nem lettem másabb, csak öregebb, mint ahogy eddig minden perccel és másodperccel.
II.
Az este részét képezte a fent említett személlyel való találkozásom is. Vegyes érzelmeket érzek eziránt. A félelemtől kezdve a reményig szinte mindent. Ki tudja, lehet vele lesz majd valami ,,olyan".. Franc sem tudja.
Van egy idióta haverom egészen régről, vele fogok kimenni elé. Bár a srác igen érdekes személyiség, mégsem féltem tőle a lányzót. Egy kis tesztelés, vagy, aminek tetszik..
Az igazat megmondva nem láttam rajta, hogy valamiféle kétsége lenne afelől, hogy én egy olyan igazi barom vagyok, aki ilyen formákkal barátkozik, sőt! Lehet természetesnek vette. Bár remélem nem, nem akarom hogy valami elkorcsosult nagyvárosi baromnak nézzen mert ez a srác ilyen. Pusztán muszáj volt vele jönnöm, meg hát kettesben egy ellenkező nemből származó személlyel..
Egy másik ismerősömnek is volt születésnapja, úgy ahogy nekem is. Persze ő fiatalabb nálam jópár évvel, de ajándékot illett vennem neki is. Egy adandó alkalom a lány hülyeségének felmérésére.
Sétálva a hatalmas plázában, az első hely, amiben mindanyian beleegyeztünk, ahol lehet venni méltó ajándékot az illetőnek, egy játékbolt volt. Sikerült venni egy igazi cowboy-kalapot meg egy gagyi pisztolyt bilincsel.
A hülyeség-teszten átment a lány ötös osztályzattal. Meg úgy mindenen..
Mindenki ott volt, aki számított. Akkor úgy éreztem, hogy mégis jó nagykorúnak lenni, ha érezheti, hogy ennyire szeretik az őt körülvevő személyek, vagy ha más nem, legalább jó, ha az embernek születésnapja van és éppen van egy kisebb csapat barátja, akik odafigyelnek rá és vele vannak. Meg persze egy olyan személy, akit nemrég ismersz, mégis a jelenléte kárpótolna minden egyes barátot, akivel valaha dolgom volt. És ha ez a személy történetesen mégsem ő lenne nekem.. ha mondjuk nem én írnám ezt a történetet.. hanem Ő. És az Ő számára én lennék az.. aki tényeg.. Ő.. akit már 113 napja szeretek.. akit még csak 113 napja szeretek.. és azon a bizonyos reggelen, amikor először ébrednék azzal a tudattal, hogy Ő a születésnapi ajándékom, amivel megváltozok.. és ha biztosan állítanám, hogy ott van 100 kilométerre, de mégis velem van.. akkor ezt nevezném.....
T.G.-nak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése