hogy hiszek-e istenben?én nem,mivel isten egy fiktív személy,semmi kézzelfogható bizonyíték nincsen rá,hogy valóban létezett,a biblia is csupán egy mese,ami állítólag az ő csodás-,meg a tanítványai jó és rossz cselekedeteiről szól.ilyen történetet bárki ki tud találni,csak egy kis fantázia kell hozzá.
mégis ki lenne olyan önfeláldozó ember,hogy megváltsa az egész emberiséget a bűneitől és hogy lehet,hogy egy ember váltja meg az egész emberiséget!?ilyen nincs és ilyen önfeláldozó ember sincs!ha nekem lehetőségem lenne,hogy megváltsam a világot,én bizony nem tenném,hiszen aki bűnözött az nem biztos,hogy a rossz cél érdekében tette azt és azt a rosszat egy jó emberen tette.
igaz az előbbi bekezdés nem istenről szólt,hanem a fiáról,jézusról,de hasonló a kettő,már csak a vérvonal miatt is.
isten számomra egy semleges személy,nincsen vele bajom,csak a buta dogmás emberekkel,akik elhiszik,hogy létezik a "Mennyben" és meghallgatja őket,majd segít rajtuk.. tudom,kell valami,amiben hiszünk és lelki támaszt ad nehéz időkben,de miért kell ahhoz egy képzeletbeli személyt kitalálni?legyen inkább az a személy az egyik szülőnk,testvérünk,barátunk vagy élettársunk!ők ott vannak mellettünk és ténylegesen tudnak rajtunk segíteni,plusz nem kell rimánkodnunk és magasztalnunk,miközben egyáltalán nem biztos,hogy kérésünk teljesül.nem beszélve arról,hogy egy valós támasznak nem kell letérdelni egy direkt számukra emelt túlcsicsázott monstrum építményben,és nem kell a kezünket sem összetenni,hiszen nekik elég egy ölelés és a tudat,hogy velük vagyunk.
szóval én azt mondom,legyen a környezetünkben egy biztos személy az Isten,akiben megbízunk és tudjuk: mindig támaszkodhatunk rá,és ne találjunk ki képzeletbeli barátokat!
mégis ki lenne olyan önfeláldozó ember,hogy megváltsa az egész emberiséget a bűneitől és hogy lehet,hogy egy ember váltja meg az egész emberiséget!?ilyen nincs és ilyen önfeláldozó ember sincs!ha nekem lehetőségem lenne,hogy megváltsam a világot,én bizony nem tenném,hiszen aki bűnözött az nem biztos,hogy a rossz cél érdekében tette azt és azt a rosszat egy jó emberen tette.
igaz az előbbi bekezdés nem istenről szólt,hanem a fiáról,jézusról,de hasonló a kettő,már csak a vérvonal miatt is.
isten számomra egy semleges személy,nincsen vele bajom,csak a buta dogmás emberekkel,akik elhiszik,hogy létezik a "Mennyben" és meghallgatja őket,majd segít rajtuk.. tudom,kell valami,amiben hiszünk és lelki támaszt ad nehéz időkben,de miért kell ahhoz egy képzeletbeli személyt kitalálni?legyen inkább az a személy az egyik szülőnk,testvérünk,barátunk vagy élettársunk!ők ott vannak mellettünk és ténylegesen tudnak rajtunk segíteni,plusz nem kell rimánkodnunk és magasztalnunk,miközben egyáltalán nem biztos,hogy kérésünk teljesül.nem beszélve arról,hogy egy valós támasznak nem kell letérdelni egy direkt számukra emelt túlcsicsázott monstrum építményben,és nem kell a kezünket sem összetenni,hiszen nekik elég egy ölelés és a tudat,hogy velük vagyunk.
szóval én azt mondom,legyen a környezetünkben egy biztos személy az Isten,akiben megbízunk és tudjuk: mindig támaszkodhatunk rá,és ne találjunk ki képzeletbeli barátokat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése