nagyjából másfél éve kezdődött az egész, amikor a vőlegényem szakított velem és rá pár hónapra meghalt gégerákban. képtelen voltam feldolgozni a tényt, hogy akit a világon a legjobban szerettem elhagyott, mert nem akart szenvedni látni, mivel ő rákos és tudta már egy ideje, amikor otthagyott. azt hiszem azért tett így, mert ő is szeretett és ezzel csak kímélni akart. de tudhatta volna, hogy valahogyan meg fogom tudni a halálának hírét, egyszerűen elkerülhetetlen.
végül, amikor azt hittem, kihevertem olyan dolog történt, amit máig nem értek. fokozatosan vettem észre furcsaságokat. csak egyszerű és apró dolgok változtak eleinte, néha pár percre mintha elbambultam volna, aztán több óráig nem tudtam mi történik velem, aztán eldurvultak a dolgok, több napig kimaradtam munkából és volt, hogy teljesen idegen környezetben tértem magamhoz, ahol az emberek máshogy hívtak, mint ahogyan igazából.
találtam összegyűrt papírokat is néha a sarokban, néha a párnámra helyezve, néha meg a kukában, amit nekem címeztek és egyszerűen képtelen voltam rájönni, hogy ki írhatta őket meg egyáltalán hogyan kerülnek ezek a lakásomba.. kezdtem furcsa dolgokat is látni, mintha emlékfoszlányok lettek volna, végül egyre hosszabbak és valóságszerűbbek lettek, amíg egyszer csak meg nem szűntek. az idő múlásával egyre többször nézett ki úgy a lakásom, mintha egy dühöngő őrült járt volna ott és az idegrohamát ott vezette volna le. általában olyankor pár zúzódás is megjelent a karomon, a hátamon és egyéb testrészemen. mintha olyankor engem is megütött volna csak nem emlékeztem rá.
a fent említett levelek eleinte félénk hangvételűek voltak, mintha csak annyit tudott volna rólam az a valaki, hogy hogyan hívnak. később már egyre idegesebb volt és egyre türelmetlenebb. fenyegetni kezdett: ha nem találkozom vele, akkor megöli magát. egyáltalán nem értettem mit jelentsen ez az egész. volt egy bizonyos levél, amiben leírta, hogy nem emlékszik a múltjára, mintha csak amnéziás lett volna. nem tudta hova menjen és kihez fordulhatna. az utcán idegenek mentek oda hozzá és kérdezték mi van vele, ami teljesen összezavarta, mert úgy gondolja, másnak hiszik, mint aki valójában. tőlem kért segítséget, mivel sokat jár a lakásomban, ő maga sem tudja miért. megnyugtatott, hogy soha nem vitt el semmit, és majd ha találkozunk, akkor talán elmesél több mindent is magáról. az aláírás egy férfinév volt. két betű eltérés volt a vőlegényem és az ő neve között.
és ez így ment tovább még egy ideig, amikoris a főnököm behívatott és azt javasolta, hogy vegyek ki egy hosszabb betegszabadságot és menjek el egy pszichiáterhez, mert különösen viselkedek az utóbbi időkben. eleinte gyűlöltem őt azért, amiket nekem mondott, mert teljesen normálisnak tartottam magam, aki tisztán lát mindent minden helyzetben, és egy ilyen hatalmaskodó ember, aki egész nap az irodájában ül és csak minigolfozik magában, mit sem tud rólam.
végül pár nap múlva bejelentkeztem egy terapeutához, akinél már néhányszor voltam a vőlegényem halála után. ő figyelmesen végighallgatott, majd azt kérte, hogy másnap megint tartsunk egy beszélgetést és akkor többet tud mondani. vissza is mentem hozzá a következő nap, de mérges volt rám, mivel szerinte tegnap előtt volt az ominózus beszélgetésünk. hiába mutattam meg neki a telefonomon a naptárat, szerinte és a titkárnője szerint is kihagytam egy napot. majd közölte velem, hogy skizofrén vagyok. kinevettem és otthagytam. tudtam milyen egy skizofrén, és én nem voltam az. a skizofrének magukban beszélnek és magukkal vitatják meg a kis bajaikat. minek van egy olyan orvos még a szakmában, aki nem ért a saját munkájához?
éjszaka átgondoltam a dolgokat. az egész leveles ügy, meg hogy mindig máshol van az a fotó rólam (még látszik is a sziluettje az asztalon, ahol belepte a por), meg a szétdobált holmik a lakásban, nem beszélve az emlékezetkiesésekről.. miután lenyugodtam, elhatároztam, hogy visszamegyek az orvoshoz és miután bocsánatot kértem a viselkedésem miatt, megkérdezem mit tehetek a gyógyulásom érdekében.
így is tettem. egy pár alkalommal hipnotizált és megtudta, hogy a másik énem egy férfi. a nevét is elárulta, és ledöbbentem, mert ugyanaz a személy írta a leveleket nekem. a terapeuta szerint ez a fajtája a skizofréniának nem ritka, és hogy szerinte a vőlegényem halála váltotta ki, mivel a hiánya elviselhetetlenné vált számomra és így próbáltam pótolni a személyét. az a tény meg, hogy a másik énem "belémszeretett", ugyanezt támasztja alá.
később kiderültek még dolgok: az ismerőseim mesélték, hogy találkoztak velem, de teljesen máshogy viselkedtem: mint egy férfi. úgy beszéltem és még a járásom meg a mozgásom is teljesen más volt. más néven hívtam magamat és nagyon furcsa voltam. gondolom azért nem tűntek fel nekem a nagyobb emlékezetkiesések, mert a másik én visszaállította a telefonomban az időt. én csináltam mindig ezt régebben a vőlegényemmel, amikor még nem akartam, hogy hazamenjen..
szerencsére már vége. nem találok leveleket a lakásban, nincs emlékezetkihagyás és semmi egyéb különös momentum, ami összezavarna. új állást kerestem és azóta már nem keresem a férfiak társaságát. azt hiszem teljesen felépültem.
végül, amikor azt hittem, kihevertem olyan dolog történt, amit máig nem értek. fokozatosan vettem észre furcsaságokat. csak egyszerű és apró dolgok változtak eleinte, néha pár percre mintha elbambultam volna, aztán több óráig nem tudtam mi történik velem, aztán eldurvultak a dolgok, több napig kimaradtam munkából és volt, hogy teljesen idegen környezetben tértem magamhoz, ahol az emberek máshogy hívtak, mint ahogyan igazából.
találtam összegyűrt papírokat is néha a sarokban, néha a párnámra helyezve, néha meg a kukában, amit nekem címeztek és egyszerűen képtelen voltam rájönni, hogy ki írhatta őket meg egyáltalán hogyan kerülnek ezek a lakásomba.. kezdtem furcsa dolgokat is látni, mintha emlékfoszlányok lettek volna, végül egyre hosszabbak és valóságszerűbbek lettek, amíg egyszer csak meg nem szűntek. az idő múlásával egyre többször nézett ki úgy a lakásom, mintha egy dühöngő őrült járt volna ott és az idegrohamát ott vezette volna le. általában olyankor pár zúzódás is megjelent a karomon, a hátamon és egyéb testrészemen. mintha olyankor engem is megütött volna csak nem emlékeztem rá.
a fent említett levelek eleinte félénk hangvételűek voltak, mintha csak annyit tudott volna rólam az a valaki, hogy hogyan hívnak. később már egyre idegesebb volt és egyre türelmetlenebb. fenyegetni kezdett: ha nem találkozom vele, akkor megöli magát. egyáltalán nem értettem mit jelentsen ez az egész. volt egy bizonyos levél, amiben leírta, hogy nem emlékszik a múltjára, mintha csak amnéziás lett volna. nem tudta hova menjen és kihez fordulhatna. az utcán idegenek mentek oda hozzá és kérdezték mi van vele, ami teljesen összezavarta, mert úgy gondolja, másnak hiszik, mint aki valójában. tőlem kért segítséget, mivel sokat jár a lakásomban, ő maga sem tudja miért. megnyugtatott, hogy soha nem vitt el semmit, és majd ha találkozunk, akkor talán elmesél több mindent is magáról. az aláírás egy férfinév volt. két betű eltérés volt a vőlegényem és az ő neve között.
és ez így ment tovább még egy ideig, amikoris a főnököm behívatott és azt javasolta, hogy vegyek ki egy hosszabb betegszabadságot és menjek el egy pszichiáterhez, mert különösen viselkedek az utóbbi időkben. eleinte gyűlöltem őt azért, amiket nekem mondott, mert teljesen normálisnak tartottam magam, aki tisztán lát mindent minden helyzetben, és egy ilyen hatalmaskodó ember, aki egész nap az irodájában ül és csak minigolfozik magában, mit sem tud rólam.
végül pár nap múlva bejelentkeztem egy terapeutához, akinél már néhányszor voltam a vőlegényem halála után. ő figyelmesen végighallgatott, majd azt kérte, hogy másnap megint tartsunk egy beszélgetést és akkor többet tud mondani. vissza is mentem hozzá a következő nap, de mérges volt rám, mivel szerinte tegnap előtt volt az ominózus beszélgetésünk. hiába mutattam meg neki a telefonomon a naptárat, szerinte és a titkárnője szerint is kihagytam egy napot. majd közölte velem, hogy skizofrén vagyok. kinevettem és otthagytam. tudtam milyen egy skizofrén, és én nem voltam az. a skizofrének magukban beszélnek és magukkal vitatják meg a kis bajaikat. minek van egy olyan orvos még a szakmában, aki nem ért a saját munkájához?
éjszaka átgondoltam a dolgokat. az egész leveles ügy, meg hogy mindig máshol van az a fotó rólam (még látszik is a sziluettje az asztalon, ahol belepte a por), meg a szétdobált holmik a lakásban, nem beszélve az emlékezetkiesésekről.. miután lenyugodtam, elhatároztam, hogy visszamegyek az orvoshoz és miután bocsánatot kértem a viselkedésem miatt, megkérdezem mit tehetek a gyógyulásom érdekében.
így is tettem. egy pár alkalommal hipnotizált és megtudta, hogy a másik énem egy férfi. a nevét is elárulta, és ledöbbentem, mert ugyanaz a személy írta a leveleket nekem. a terapeuta szerint ez a fajtája a skizofréniának nem ritka, és hogy szerinte a vőlegényem halála váltotta ki, mivel a hiánya elviselhetetlenné vált számomra és így próbáltam pótolni a személyét. az a tény meg, hogy a másik énem "belémszeretett", ugyanezt támasztja alá.
később kiderültek még dolgok: az ismerőseim mesélték, hogy találkoztak velem, de teljesen máshogy viselkedtem: mint egy férfi. úgy beszéltem és még a járásom meg a mozgásom is teljesen más volt. más néven hívtam magamat és nagyon furcsa voltam. gondolom azért nem tűntek fel nekem a nagyobb emlékezetkiesések, mert a másik én visszaállította a telefonomban az időt. én csináltam mindig ezt régebben a vőlegényemmel, amikor még nem akartam, hogy hazamenjen..
szerencsére már vége. nem találok leveleket a lakásban, nincs emlékezetkihagyás és semmi egyéb különös momentum, ami összezavarna. új állást kerestem és azóta már nem keresem a férfiak társaságát. azt hiszem teljesen felépültem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése