2005-2007

Hiú ábránd

Vársz rám, vársz ott csöndesen,
Belemélyedsz gondolataidba teljesen.
Mégis rám vársz, gondolod, ott leszek,
Hol vársz csöndesen, majd kereslek...

Ne várj hát, én sem várlak többé,
Szememben ezen túl Te válsz köddé,
Hiába szeretsz, hiába akarsz engem,
Most én tűnök el örökké, lassan, csöndben.

2005. November 15.

Képmás

Fölkelsz reggel,
belenézel
a tükörbe és esetleg szépnek
látod magad végre.
Vagy nem.
Fogsz egy súlyos tárgyat
és széttöröd vele a képmásodat.
Jólesik?
Nekem jólesett...
És mivan ha tényleg szépnek
látod? Elmosolyodsz és elképzeled,
ahogyan valaki ugyanígy vélekedik rólad.
Talán Ő... Vagy csak
olyasvalaki, aki hasonlít rá.
És még mosolyogsz, kineveted
azokat az embereket,
akik az első megoldást követte ma,
pedig holnap te leszel az...

2006. Október 14.

Halálvágta

Gyerünk, kocsis! Hajts gyorsabban,
Hideg a táj, az eső egyre jobban
esik. A kerék mélyen fürdik a sárban;
Ne érdekeljen hátra mennyi időnk van.

Gyerünk, kocsis! Hajts sebesebben,
Úgy, hogy érezzem: a hajam lebben,
Míg a szélben hallani, hogy üvöltünk;
Csak mostmár késő, hamarosan ütközünk.

2007. Február 8.

Katarzis

Milyen furcsa az élet és a sors. Egészen kiszámíthatatlan. Nem mindegy nekik ki éli túl azt a körülbelül 70 évet a földön. Válogatások folynak, selejtezik a résztvevőket. Egyiknek életed adnak, másiktól életet vesznek el. Akárhogy is, mindig megtalálták (és meg is fogják találni) a módját annak, hogy a túlnépesedett Föld lakosságát lecsökkentsék. Egyszer pestis járvány tombolt, máskor háborúk során gyilkolták egymást, ember a másik ellen, az egészet szinte értelem nélkül...
Szóval azt állítják az élet igazságtalan? Nos, végül is igen, az. Igazságtalan, hogy egy dolog, ami az emberekben nő, az vagy életet, vagy halált hoz később. Ugyanis nem mindegy mi növekszik bennünk…

2007 [05.11]

"és ahogy a természetet kipusztítjuk... ő ugyanúgy kipusztít minket... a saját fegyverünkkel... pedig az ember milyen _urva okosnak hitte és hiszi még mindig magát.... a történelem sok ezer vagy millió évig ha csak az atomok között is de fennmaradó revansa ami napjainkban zajlik..... a saját nyomdagépeink sorairól gurulnak le azok a kiadványok melyek arra buzdítanak, hogy.......... hogy.... most soroljam ?????"
Fankadeli

Víziók

Ülni így is csöndesen
támaszkodni deszkákon;
körbenéz egy hitetlen,
vízcseppek egy vállon..
láthatatlan lélegzetnek
átlátszó cseppjei,
rikító léggömböknek
szétfacsart kertjei.
guggolni s szétterülni
oszladó fűbe szagolva,
megállás nélkül forogni,
aztán árnyékba hatolva.
figyelni egy elmúlást,
látni hogy vége lesz,
elfordulsz - ne is lásd,
ki szeplőket félre tesz.
ülni így is ordítva
húsodba maró széllel
öklöt falba csapva,
több ember nem fér el.

2007 [08.25]

Fekszel

Miért feküdnél te is így? Miért feküdnél csak úgy a sötétben és figyelnéd a lehúzott redőnyön át beszűrődő fényeket?
Neked erre nincs időd.. egyszerűen nem szakítasz arra két percet, hogy feküdj a földön és nézz ki a fejedből. Nem kell látni, csak nézni. Kinyújtani a karod a földön és amit elérsz kitapintani, gondolkodni rajta az vajon mi és mióta lehet ott? Nincs erre egyáltalán időd, még arra sem, hogy nézd a tested kivülről, hogy érezd az izomlázat a lábadban, aztán leírni mindezt egy történelem dolgozat hátuljára, vagy/és szidni önmagad és lehordani a saját édesanyád minden undorítónak, hogy aztán megbánd..
Nincs arra időd, hogy megállj.

2007 [11.06]