bántva és szeretve hanyagolni

masfél óraja, talán kettô, nem számolom
mióta hallgatom a hangoddal teletûzdelt
másodperceket.. megszökik tôle a nyugalom,
és könny szemembe

egy hete volt, vagy egy éve már, tíz..
tízezer? ugyan-így vízhangzott a mennyezet
és hasított húsomba csalán, folyó víz
-legalább boldog voltam!

igennel bólogatok, te igennel ugyanúgy
távolban csípkedsz mûvelt jávort, torzat,
rezgôt, nehezet; hogy játszódik a múlt,
te úgy játszol énvelem

ostoba vagyok, bocsánat erre nincsen,
ostobának születtem, szabad akaratból
engedtem Angyalnak: hadd csettintsen,
én, Bárány mégis meglepôdtem..