Ahogy kisded puppik a réten,
Úgy ugrál összes belsõségem
A nyolcvannégyes rengeteg
avarján-kátyuként ott remeg-
Kis teste Bagolynak és Verébnek,
hogy cukormázas bronzérmének
Öröme hátukon végigfut
És melegbe fordítva a kis-kaput
Semmiségbe torkollik a száguldás
-a rétközt futó buszmegállás-
Gyorsan semmibe
Gyorsan a semmibe
Kétszer is belerúgtam septibe,
Csíkként húzódik minden múló,
Ami pont is: mind semmibe nyúló;
Három elmúlás a testemen centi,
-incsben meg nem mondom mennyi-
Nyúló pontom felé éteren nyúlni nem,
Felfelé pedig nyújtózni kell rendesen;
Én mondom: nincs már víz a pincében,
Ha van, az majd' mind szõlõ ízben..
Az is a miénkben
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése