már nyitás után 5 percel sikerült odaérni. végül mégsem a tömekközlekedést választotta a noi szereplonk, mert tudta, hogy az általában lassabb lesz, lassabb, mint a taxi. drága, de megtehette, hogy inkább kifizet háromszor annyit, mint egyébként szánt volna rá. megoldások.
a bolt üres volt. épp, ahogy szerette volna, épp ahogy akkor kellett lennie. karácsonyi leárazások, akciók, ajándékcsomagok. végigment az elso soron: kabátok, karácsonyi színben. vörös-zöld..sárga-kék. sárga-kék. abból volt a legkevesebb. senki nem várta a karácsonyt, meg lehetett mondani. a mi noi foszereplonk sem, bár eddig ezt nem tudhatta senki.
szóval végigsétált a soron, nem tetszett neki semmi. az egész bolt berendezése U alakú volt, körülöttük vörös szalagkorlát, ami a bolt névjegye volt. mondanom sem kell, hogy az sem tetszett senkinek, csak a mi noi nemu fohüsünknek. szerette az olyan dolgokat, amik nem helyénvalók. például a szalagkorlátok a ruhaboltokban, amik megakadályozzák, hogy bárki is a középen helyezkedo ruhákhoz furakodjon csak oda. zseniálisnak tartotta. az összes ilyen marketing fogást kedvelte igazából, de nem ez itt a lényeg.
a második U már jobban az ínyére volt. pulóverek. meleg, puha és bolyhos pamut pulóverek, durva tapintású muszálas garbók, egyszeru vékony géppel szott kardigánok.. és csokoládék. a csokoládék különösen izgatták a fantáziáját. ugyebár ez már annyira o volt, hogy szinte már elalélt a gyönyörtol: hogy lehet valami ennyire nem helyénvaló??
levett egy fogast az U-ról: csontfehér kötött, molyhos, vastag, hosszú -túl nagy- pulóver. a fogas helye azonnal eltunt, amikor odanézett már pont olyan volt, mint elotte. hajszál pontosan. visszatette volna a pulóvert, de inkább magánál tartotta. ez volt a hiba, egy a sok közül.
a sor végi csokoládékhoz sietett, kezében a csontfehér kötött, molyhos, vastag, hosszú és túl nagy pulóverrel, amit nem tudott visszatenni, és amiért nagyon ideges volt, de majd késobb ráér vele foglalkozni. a csokoládépult egy muanyag plexilap alatt volt, szépen elrendezve, egyenlo távolságban a különféle finomságok, szinte matematikai pontossággal: sárga, kék, vörös és zöld csomagolások. a sárgán kívül mindegyiket szerette, de mindegyik nagyon jól nézett ki, mondhatni 'szemcsiklandozó'. a konfekcióáruk mellett ajándékcsomagolt változatok voltak: egy vörös és egy sárga összekötözve fekete szalaggal, egy kék és zöld összekötözve fekete szalaggal, egy sárga-zöld-vörös összekötözve fekete szalaggal, és így tovább. az volt aztán az elrendezés. nem borult az egész jobbra, amerre az ajándékcsomagosak voltak, pont tökéletes volt. mérnöki pontosságú szinte. ezt is fel lehetett írni hibának, de inkább csak szép volt. a noi karakterünk szinte már mosolygott, ha tudott volna, kezébe vett egy zöld-kék-vörös csomagot, fekete szalaggal összekötözve és a bolt végében elhelyezkedo kasszához sétált. letette a láthatóan nem normális eladója elé az árukat, azok mellé a kártyáját, ami nem bankkártya volt, de ehez a tranzakcióhoz most megetszi. a láthatóan nem normális eladó nem ember volt és tudta, hogy az nem bankkártya és a noi karakterünk nem fog tudni azzal fizetni, de belehelyezte a kártyaleolvasóba és a no felé fordította. az ujjait a billentyuk felett lebegtetve négy random számot pötyögött a gépezetbe, majd a zöld gombot lenyomva visszafordította az eladónak, aki lebillentette a fejét és pár percig úgy maradt. a visszaogazolásra vártak. mindketten idegesek lettek volna, hogyha ez egy vásárlás lett volna, pedig csak egy teszt.
II.
jobb is volt, hogy azért hagytak néhány fát abban az erdoben, így érdekesebb lesz a kaland. bár a pajzsal semmit nem fog érni a férfi karakterünk, valószínüleg eldobja, amikor kelleni fog és menekülni fog. a többi katona is hatalmas veszélynek voltak kitéve, pedig nekik még pajzsuk sem volt, de azért végrehajtották az operációt. elvégre a háttérben négy orosz tankkal rendelkezünk, rengeteg gyalogossal, és egy rakat civillel, akik készek meghalni a nemes cél érdekében. a legfontosabb pedig, hogy a királylány biztonságban van.
az erdoben maradt néhány fa magas volt. magas és vékony. egy öreg erdonél ez megszokott, és ez egy öreg erdo volt, magas és vékony fenyokkel benne, a koronákon madárfészkekkel, amikben vagy volt, vagy nem volt lakó.
a tikkasztó hoségben mindenkire ráolvadt a golyóálló mellény és a kezébe olvadtak a lofegyverek, de a katonák állóképessége nem ismer határokat, vagyis nem kéne. emberi lények.. ha azok lettek volna, de ok sem voltak azok.
mozdulatlanul álltak a tikkasztó hosogben, és a tikkasztó hoség alatt tényleg azt értem, ami. nagyon meleg, tikkaztó hoség.
az erdoben mozgolódás. ha távolról nézted, szinte láttad, ahogy a hatalmas alak balra és jobbra rohangál, mintha valamit keresne. minden bizonnyal a katonákat kereste, vagy csak élelmet. -az elso lehetséges hiba.- az utóbbira nem volt szükség, már rég halott volt a lény. valószínüleg az elso és egyetlen hiba. egy hatalmas tirannosaurus rex. a dinoszauruszok királya és egyenesen a tankok felé tartott. elobb még megtorpant az erdo szélén és szétnézett a seregen, meg a civileken, akik mozdulatlanul álltak, mintha csak robotok lettek volna, pedig ok voltak az egyedüli hús-vér emberek az egészben. a t-rex bömbölve nekirontott a seregnek, a sereg meg a levegobe tüzelve festékpatronokat lövöldöztek az állatra, sárgára, kékre, vörösre és zöldre festve azt, teljesen hülyét csinálva ezzel belole. a pajzsos emberünk hátrasimította a barna rövid haját és elindult futva az elso tank felé. felnyitotta az elso szellozonyílást és belenézett onnan, ahol állt. por szállt ki belole és füst: ez a motorhoz tartozott, visszacsukta és a másodikat is felnyitotta: egy rács mögül bodületes ho tódult ki. ez lesz az a nyílás, amit keresett. belekiabált valamit, majd rámászott a tankra, és a tetején lévo nyíláson keresztül belemászott a jármube, ahol a királylány biztonságosan tejes shake-et szürcsölgetett.
elkezdodött az operáció. a tank csövét a civilekre fordították és elkezdtek tüzelni. ha valaki fentrol nézte volna, akkor azt látja, hogy egy hosszúkás csepp alakban felrobbannak és eltunnek a civilek, megsemmisülnek. ezt elismételték addig, amig az összessel nem történt ez, vagyis mindegyik meg nem halt. aztán kijelentkezés.
III.
a fejfájáson és a hányingeren kívül más mellékhatása ezeknek nem szokott lenni, de mindegyik alany csak a fejét csóválta és az operátor felé fordulva csak annyit mondtak minden egyes szimuláció után, hogy "még mindig nem lesz jó". tekintve, hogy tele volt hibával így értheto is volt. de legalább a civileket sikerült eltüntetni egy viszonylag hiheto végkifejledtben, ami meglehetosen nagy haladás volt a legutóbbihoz képest, ahol csak szimpla háborút tettettek, és egymást kellett lemészárolniuk, valami Szíria nevu helyen..
IV.
halálom után tömegsírba temessetek, ne egyedül,
egyedül félek, mert ott mindenki elokerül.
ha mégis magányosan kéne örökké pihennem,
tegyél róla, drágám, ne legyen mit ennem
hisz úgyis éhezek, örökké fogok is, mint
elkényeztetett disznó: selyembélben legyint:
csinálsz, mit akarsz, segítségnek híján vagyok,
nem túrok már többé, csak egy valami vagyok: halott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése