egy ugrálóvár-szerű lakás körül mászkáltak a betegek össze-vissza, körbe-körbe. mindenkinek kis hagyma teste volt, és mindenki az általam feltalált tudatmódosító szert vette be. ez egy ilyen kemping szerű volt, itt folyik most a kisérlet. én vagyok a felügyelője ennek a dolognak, maga a feltaláló. a mostani alanyok közül mindenki nagyon be van zárkózva, majdnem mindegyiknek halálfélelme van tőle vagy csak attól tartanak, hogy nagyon rosszul lesznek. az este folyamán hallgattam a beszélgetéseket, amiket az ugrálóvár hátsó udvarán álló pici mászókaházban folytattak a kis hagyma-emberek. volt olyan, aki hajnali háromnegyed négyre már asztalt foglalt a mekibe (?:D) hogy legalább addigra innen elmennek és nem lesznek rosszabbul, aminek persze semmi értelme nincsen.
az este folyamán mindenki egyre gyűlöletesebb lett, mindenki utálta már a másikat. hülyeségeket kezdtek kérdezgetni, minthogy mennyi a másik bérleti díja ott, ahol lakik, stb. volt, aki azt hallucinálta, hogy vendégségben van és a ház urának papucsába lépett, ezt az ottaniak meglátják, majd kivégzik miatta. szóval paranoid helyzetbe kerültek.
annyit járkáltak hogy a ház oldalában a talaj szinte elfogyott, és előbuggyant a föld egyre nedvesebb lett, igy mindenki sáros és koszos lett, ami nem segített az elméjüket jobb irányba lendíteni. ideges volt mindenki, egyre gyorsabban szaladgáltak a ház körül, a vége fele már-már összetaposták egymást a kissé túl szűk helyen.
hajnalban azzal a párral beszéltem, akik asztalt foglaltak a mekdonálcban. kicsit rosszul voltam akkor.. ( szerk. bej.: mivel a feltalált anyag véletlen került a bőrömre, ahol aztán az beszívódott és több órán keresztül voltam kellemes állapotban. reméltem, hogy ez másoknál is így lesz, de a helyszín nagyban befolyásolja az alanyok reagálását, amit korábbi kutatások ki is mutattak már.) iszonyatos migrénem volt, alig emlékszem beszélgetésünk témájára, csak arra hogy kívülről láttam a testemet, mintha egy filmet néztem volna. láttam a pár unott fejét, ahogy hallgatják mit mondok. aztán hirtelen megláttam: a testem nem a saját testem volt: én is hagymatestű voltam, valamiféle mesefigura fejjel: goofy volt, igen. a fejemen további apró goofy figurák helyezkedtek el, amik elkezdtek mozogni. mintha hajszálak lettek volna, csak nagyobbak, úgy helyezkedtek el a fejemen. az érdekessége a dolognak, hogy mindegyik szép lassan lemászott a fejemről, míg fégül nem maradt fejem, sem arcom, és szépen lassan a testem is elfogyott.
a szert nem engedélyezték még csak gyógykezelésekhez sem, mivel túlságosan is veszélyesnek minősítették. az orvost, aki feltalálta a szert, pár nappal a legutolsó kisérlete után beszállíttatták egy intézetbe, ahol paranoid skizofréniát állapítottak meg nála, majd egy hétnyi bent tartózkodás után öngyilkosságot követett el. meghasadt elméje több, mint háromszáz személyre bomlott. (ez az eddig tapasztalt legtöbb belső személyiségszám egy betegben!!) valamint azt képzelte, hogy hagyma formájú teste van az összes embernek; egyáltalán nem volt már önmaga. és még valami.. a teste meglepő módon egy gyermek méretére zsugorodott össze, így temetése pillanatában még az egy métert sem érte el, 78 cm magas volt. nyugodjék békében.
az este folyamán mindenki egyre gyűlöletesebb lett, mindenki utálta már a másikat. hülyeségeket kezdtek kérdezgetni, minthogy mennyi a másik bérleti díja ott, ahol lakik, stb. volt, aki azt hallucinálta, hogy vendégségben van és a ház urának papucsába lépett, ezt az ottaniak meglátják, majd kivégzik miatta. szóval paranoid helyzetbe kerültek.
annyit járkáltak hogy a ház oldalában a talaj szinte elfogyott, és előbuggyant a föld egyre nedvesebb lett, igy mindenki sáros és koszos lett, ami nem segített az elméjüket jobb irányba lendíteni. ideges volt mindenki, egyre gyorsabban szaladgáltak a ház körül, a vége fele már-már összetaposták egymást a kissé túl szűk helyen.
hajnalban azzal a párral beszéltem, akik asztalt foglaltak a mekdonálcban. kicsit rosszul voltam akkor.. ( szerk. bej.: mivel a feltalált anyag véletlen került a bőrömre, ahol aztán az beszívódott és több órán keresztül voltam kellemes állapotban. reméltem, hogy ez másoknál is így lesz, de a helyszín nagyban befolyásolja az alanyok reagálását, amit korábbi kutatások ki is mutattak már.) iszonyatos migrénem volt, alig emlékszem beszélgetésünk témájára, csak arra hogy kívülről láttam a testemet, mintha egy filmet néztem volna. láttam a pár unott fejét, ahogy hallgatják mit mondok. aztán hirtelen megláttam: a testem nem a saját testem volt: én is hagymatestű voltam, valamiféle mesefigura fejjel: goofy volt, igen. a fejemen további apró goofy figurák helyezkedtek el, amik elkezdtek mozogni. mintha hajszálak lettek volna, csak nagyobbak, úgy helyezkedtek el a fejemen. az érdekessége a dolognak, hogy mindegyik szép lassan lemászott a fejemről, míg fégül nem maradt fejem, sem arcom, és szépen lassan a testem is elfogyott.
a szert nem engedélyezték még csak gyógykezelésekhez sem, mivel túlságosan is veszélyesnek minősítették. az orvost, aki feltalálta a szert, pár nappal a legutolsó kisérlete után beszállíttatták egy intézetbe, ahol paranoid skizofréniát állapítottak meg nála, majd egy hétnyi bent tartózkodás után öngyilkosságot követett el. meghasadt elméje több, mint háromszáz személyre bomlott. (ez az eddig tapasztalt legtöbb belső személyiségszám egy betegben!!) valamint azt képzelte, hogy hagyma formájú teste van az összes embernek; egyáltalán nem volt már önmaga. és még valami.. a teste meglepő módon egy gyermek méretére zsugorodott össze, így temetése pillanatában még az egy métert sem érte el, 78 cm magas volt. nyugodjék békében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése