Ahogy egy baráttal szokás, úgy sétáltam én is az enyémmel. gyerekkorunk óta ismerjük egymást, olyan volt az egyikőnk a másiknak, mintha a testvére lett volna, és a többi unalmas maszlag duma.
ősz volt, hűvös, szeles nap; meleg lángost falatozgatva sétáltunk egy utcán, olyan keskenyebb félén. régen nem találkoztunk, mivel ő megházasodott és a felesége családjához költözött nem messze, egy kis lakásba. tervei szerint elköltöznek majd onnan, ha az asszony várandós lesz az első poronttyal, de mivel még azt nem tervezték, ezért megfelelt nekik ez a csöppnyi 55 négyzetméter.
már egy órája sétáltunk, amikoris kibontódott a cipőfűzőm. lehajoltam, hogy bekössem, eközben a friss házas barátom tovább sétált és a feleségével telefonált. valami ragu kellett neki a vasútállomás egyik mellékutcájából, amit csak ott lehet kapni. amikorra végeztem, ő már vagy 25 méterre leelőzött, a hangját is alig hallottam.
egy férfi fogta meg a vállamat és visszarántott. a kezembe nyomott egy galacsinra gyűrt ezrest és azt mondta: 'figyu, haver. ez a tiéd, menj el innen és még csak utána se nézz!' fejével az én legkedvesebb barátom felé bökött, közben végig szorította a vállam, de úgy, hogy azért ne fájjon annyira, de megérezzem.
egy ideig álltam és szorongattam az egyik kezemmel az ezrest. a másik a kabátzsebemben volt, mivel elég hideg volt aznap. bár azt mondták szeles idő lesz, legalább az nem, viszont az igértnél 7 fokkal hűvösebb volt.
néztem, ahogy a pasas benyúl a kabátja alá és elindul Felé, majd utána szóltam, hogy 'nem kell az ezresed, a barátomat választom.' de meg sem hallotta.
fogalmam sincs miért nem vágtam rá egyből, de annyira meglepett a szituáció. hányszor fizetik le az embert ezer forinttal, hogy húzzon el a legjobb társa gyilkosságának helyszínéről? nem sokszor, ugye?
mivel nem hallotta meg, ezért utána mentem. szinte futnom kellett, de utól értem. szuszogva megrántottam a vállát, majdnem úgy, ahogy ő az enyémet, csak én kissé furábban, mivel kb másfél fejjel alacsonabb voltam nála. a férfi bizonyára megijedt, mert mellényzsebéből kirántott coltjával egyből az arcomba tüzelt. furcsa volt.
gyermekkoromban éreztem így magam, amikor fagyistölcsér kirágott alján keresztül néztem a világot. csak most minden vörös is volt, és nagyon meleg. jól esett, mert az orromat már nem éreztem. zsibbadni kezdett a koponyám, olyan érzés volt, mint amikor egyszer régen a legjobb barátommal nagyon betéptem, és azt hittem agydaganatom van, mert úgy nyomta az agyam a koponyámat. kellemetlen, mondhatom..
ősz volt, hűvös, szeles nap; meleg lángost falatozgatva sétáltunk egy utcán, olyan keskenyebb félén. régen nem találkoztunk, mivel ő megházasodott és a felesége családjához költözött nem messze, egy kis lakásba. tervei szerint elköltöznek majd onnan, ha az asszony várandós lesz az első poronttyal, de mivel még azt nem tervezték, ezért megfelelt nekik ez a csöppnyi 55 négyzetméter.
már egy órája sétáltunk, amikoris kibontódott a cipőfűzőm. lehajoltam, hogy bekössem, eközben a friss házas barátom tovább sétált és a feleségével telefonált. valami ragu kellett neki a vasútállomás egyik mellékutcájából, amit csak ott lehet kapni. amikorra végeztem, ő már vagy 25 méterre leelőzött, a hangját is alig hallottam.
egy férfi fogta meg a vállamat és visszarántott. a kezembe nyomott egy galacsinra gyűrt ezrest és azt mondta: 'figyu, haver. ez a tiéd, menj el innen és még csak utána se nézz!' fejével az én legkedvesebb barátom felé bökött, közben végig szorította a vállam, de úgy, hogy azért ne fájjon annyira, de megérezzem.
egy ideig álltam és szorongattam az egyik kezemmel az ezrest. a másik a kabátzsebemben volt, mivel elég hideg volt aznap. bár azt mondták szeles idő lesz, legalább az nem, viszont az igértnél 7 fokkal hűvösebb volt.
néztem, ahogy a pasas benyúl a kabátja alá és elindul Felé, majd utána szóltam, hogy 'nem kell az ezresed, a barátomat választom.' de meg sem hallotta.
fogalmam sincs miért nem vágtam rá egyből, de annyira meglepett a szituáció. hányszor fizetik le az embert ezer forinttal, hogy húzzon el a legjobb társa gyilkosságának helyszínéről? nem sokszor, ugye?
mivel nem hallotta meg, ezért utána mentem. szinte futnom kellett, de utól értem. szuszogva megrántottam a vállát, majdnem úgy, ahogy ő az enyémet, csak én kissé furábban, mivel kb másfél fejjel alacsonabb voltam nála. a férfi bizonyára megijedt, mert mellényzsebéből kirántott coltjával egyből az arcomba tüzelt. furcsa volt.
gyermekkoromban éreztem így magam, amikor fagyistölcsér kirágott alján keresztül néztem a világot. csak most minden vörös is volt, és nagyon meleg. jól esett, mert az orromat már nem éreztem. zsibbadni kezdett a koponyám, olyan érzés volt, mint amikor egyszer régen a legjobb barátommal nagyon betéptem, és azt hittem agydaganatom van, mert úgy nyomta az agyam a koponyámat. kellemetlen, mondhatom..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése