szóval az úgy volt, hogy kimentünk a vasútra, már nem tudom minek, de anyummal meg nővéremmel voltunk ott. indult a vonatunk, amit előtte kinéztünk otthon, de természetesen a vágányszámot még nem tudtuk, ezért elindultunk a jegypénztárakhoz, hogy emgnézhessük. mire felértünk a, a földön mindenhol aprópénz volt, és rengeteg ember, akik azokat szedegették fel. persze az én kis családom is elkezdte felkapkodni a sok érmét, és tömte a zsebébe, a táskájába, ahova tudta. volt ott egy hatalmas csúszda is, ami nyílt pénztáras volt. gondolom a fiatalabb vendégei számára a vasútnak. gondolkodás nélkül belemarkoltam és amennyi érmét csak tudtam, a táskámba szórtam. mire visszaértem a pénztárakhoz, mindenhol rendőrök voltak és az emberekkel beszélgettek, pár idős ember meg sírt közvetlenül a pénztárak mellett. nem értettük mi történik, csak szedegettük tovább az aprót, még ha a többiek abba is hagyták. találomara odamentem az egyik vénséghez, és megértően részvétet nyilvánítottam, mire ő bólogatva sűrűn megköszönte. a rendőrök bizonyára mindegyik jelenlévő meghallgatásával végzett, mert felénk indultak.
fél füllel valami olyasmit hallottam, hogy elgázolt az egyik vonat valami részeg embert, aki elbaszta az összes pénzét a pénztárok melletti kaszinóban, és az összes nyert pénzét konkrétan, a szó szoros értelmében elszórta. bizonyára az ő pénzét tömködte a ruhájába az a sok ember, akik bizonyára vissza is adták a rendőröknek, (vagyis a családnak)..
anyukám -ideges típus lévén- sürgetett bennünket, hogy siessünk a vonatunkhoz, még ha egyelőre nem is indul .. a megszokott vágányon állt már egy vonat, amire fel is szálltunk. a vonat melletti sín körül hosszú sárga szalagból álló kordont állítottak, azon belül meg néhány rendőr, fotós és egyéb szakmabeli állt és a bűntény helyszínét elemezték. a sínen három nagy fekete zsák feküdt: két darabban volt valami alakzat nélküli dolog, a harmadik még üresen és összehajtva valami kettévágott állatt mellett. egy nyúl volt az, és pont hosszában vágta ketté a vonat. se vér, se belsőségek nem voltak sehol. a sok krimi miatt, amit néztem régebben, úgy gondoltam, hogy már halottan tették a sínekre a nyulat, de biztosan tévedek..
a vonatot végül elértük. a határon túlra ment ez a kocsi, amiben voltunk. hálófülke zuhanyzóval meg minden ilyesmivel. felváltva nézegettünk ki az ajtón, hogy követnek-e a rendőrök, de egészen indulásig egy darabot sem láttunk a vonat közelében. majd végül természetesen felszálltak néhányan. ha jól látta nővérem, akkor hárman. próbáltunk valahogy beolvadni az emberek közé, ruhadarabokat cseréltünk, amelyikőnknek ki volt bontva a haja az felkötötte, amelyikőnk haja fel volt kötve, az kibontotta. aztán ahogy a vonat suhant a kis városkánk felé, úgy nőtt bennünk a nyugtalanság, hogy elkapnak a rendőrök és még csak jegyünk sincs a vonatra.. ami még a kisebb gond valószínűleg. a fülke végén feltűnt két rendőr, ezért felálltunk a nővéremmel és elindultunk a fülke másik vége fele. mondtam neki, hogy bújjunk be a zuhanyzófülkébe ketten, de ő nem akart, meg hülyeségnek is tartotta. én azért maradtam és behúztam a nagy sötét zuhanyfüggönyt. ő bizonyára tovább ment..
a függönyt résnyire elhúzva kémleltem a terepet, vajon mikor jön arra az egyik rendőr, és ver félholtra párszáz forintnyi aprópénzért meg egy halott emlékének meggyalázásáért..
a zuhanyzó a folyóson volt, nem külön fürdőszoba kabinban. a két oldalán olyan üveggel, amin kifele lehetett látni, de be nem. már legalább húsz perce ott gubbaszthattam, amikor éreztem, hogy közelít az egyik egyenruhás. elkezdtem vetkőzni, hogy mégkevésbbé ismerjen fel. csak a felsőruházatot sikerült ledobnom, amikor valaki hirtelen elrántotta a zuhanyfüggönyt. az egyik rendőr volt, ahogy sejtettem. felsikítottam, mintha nem is számítottam volna a találkozásra, mire a rend hű őre sűrű bocsánatkérések közepette visszahúzta a függönyt és pironkodva egy mosolyt eröltetett az arcára. mikor elhagyta a vagont, felöltöztem és visszafele furakodtam ahol remélhetőleg megtalálom anyukámat meg a tesómat. épp egy megálló felé tartottunk, a vonat lassított. a kijáratnál anyukámat láttam egy szelet papírtálcás kenyérrel a kezében. biztos a büfében vette és álcának szánta.. kiálltunk az ajtón kívülre ahol a kb 60 km/h-val közlekedő vonat menetszele vitte szét az amúgy is zilált hajunkat. nővéremet sehol nem láttam. lehet ő máshol volt.. valószínüleg..
fél füllel valami olyasmit hallottam, hogy elgázolt az egyik vonat valami részeg embert, aki elbaszta az összes pénzét a pénztárok melletti kaszinóban, és az összes nyert pénzét konkrétan, a szó szoros értelmében elszórta. bizonyára az ő pénzét tömködte a ruhájába az a sok ember, akik bizonyára vissza is adták a rendőröknek, (vagyis a családnak)..
anyukám -ideges típus lévén- sürgetett bennünket, hogy siessünk a vonatunkhoz, még ha egyelőre nem is indul .. a megszokott vágányon állt már egy vonat, amire fel is szálltunk. a vonat melletti sín körül hosszú sárga szalagból álló kordont állítottak, azon belül meg néhány rendőr, fotós és egyéb szakmabeli állt és a bűntény helyszínét elemezték. a sínen három nagy fekete zsák feküdt: két darabban volt valami alakzat nélküli dolog, a harmadik még üresen és összehajtva valami kettévágott állatt mellett. egy nyúl volt az, és pont hosszában vágta ketté a vonat. se vér, se belsőségek nem voltak sehol. a sok krimi miatt, amit néztem régebben, úgy gondoltam, hogy már halottan tették a sínekre a nyulat, de biztosan tévedek..
a vonatot végül elértük. a határon túlra ment ez a kocsi, amiben voltunk. hálófülke zuhanyzóval meg minden ilyesmivel. felváltva nézegettünk ki az ajtón, hogy követnek-e a rendőrök, de egészen indulásig egy darabot sem láttunk a vonat közelében. majd végül természetesen felszálltak néhányan. ha jól látta nővérem, akkor hárman. próbáltunk valahogy beolvadni az emberek közé, ruhadarabokat cseréltünk, amelyikőnknek ki volt bontva a haja az felkötötte, amelyikőnk haja fel volt kötve, az kibontotta. aztán ahogy a vonat suhant a kis városkánk felé, úgy nőtt bennünk a nyugtalanság, hogy elkapnak a rendőrök és még csak jegyünk sincs a vonatra.. ami még a kisebb gond valószínűleg. a fülke végén feltűnt két rendőr, ezért felálltunk a nővéremmel és elindultunk a fülke másik vége fele. mondtam neki, hogy bújjunk be a zuhanyzófülkébe ketten, de ő nem akart, meg hülyeségnek is tartotta. én azért maradtam és behúztam a nagy sötét zuhanyfüggönyt. ő bizonyára tovább ment..
a függönyt résnyire elhúzva kémleltem a terepet, vajon mikor jön arra az egyik rendőr, és ver félholtra párszáz forintnyi aprópénzért meg egy halott emlékének meggyalázásáért..
a zuhanyzó a folyóson volt, nem külön fürdőszoba kabinban. a két oldalán olyan üveggel, amin kifele lehetett látni, de be nem. már legalább húsz perce ott gubbaszthattam, amikor éreztem, hogy közelít az egyik egyenruhás. elkezdtem vetkőzni, hogy mégkevésbbé ismerjen fel. csak a felsőruházatot sikerült ledobnom, amikor valaki hirtelen elrántotta a zuhanyfüggönyt. az egyik rendőr volt, ahogy sejtettem. felsikítottam, mintha nem is számítottam volna a találkozásra, mire a rend hű őre sűrű bocsánatkérések közepette visszahúzta a függönyt és pironkodva egy mosolyt eröltetett az arcára. mikor elhagyta a vagont, felöltöztem és visszafele furakodtam ahol remélhetőleg megtalálom anyukámat meg a tesómat. épp egy megálló felé tartottunk, a vonat lassított. a kijáratnál anyukámat láttam egy szelet papírtálcás kenyérrel a kezében. biztos a büfében vette és álcának szánta.. kiálltunk az ajtón kívülre ahol a kb 60 km/h-val közlekedő vonat menetszele vitte szét az amúgy is zilált hajunkat. nővéremet sehol nem láttam. lehet ő máshol volt.. valószínüleg..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése