mindig eljön az a nap mindenki számára, hogy el kell hagynia a szülőotthonát. vagy előbb, vagy utóbb, de mindig bekövetkezik. mindenkinek! még A Lánynak is a szomszédból.
egy szombati napon történt a költözése. emlékszem, hogy mekkora lármát csaptak.. már hajnal hatkor, amikor az embernek még van pár órája mielőtt felkelne és elmenne munkába, vagy iskolába, vagy abban az esetben a hétvégi semmittevést megalapozni. de ezek egész hajnalban és reggel is ordibáltak, csapkodtak, csörömpöltek és puffogtak. szinte elöntötte a könny a szemeimet, amikor végre kocsiba ültek, majd kivitték az állomásra a Lányt a szomszédból.
amíg szülei megvették neki a jegyet, addig ő a poggyászait egyengette, és pakoltatta fel a cseléddel a vonatra.
amint tudjuk, ugye, a Lány a szomszédból nagyon fura természetű volt. híres volt arról, hogy bármit zsebre rakott, amit talált, és úgy vélte még kellhet valamire később. na meg arról is, hogy ha valahova utazott (vagy például csak iskolába ment), mindig a kelleténél jóval több kacatot vitt magával. felkészült minden eshetőségre. és persze ez a költözés sem járt kevesebb csomaggal, amikor ugye valahol máshol kíván élni a Lány a szomszédból. állítólat annyi csomagja volt, hogy két kabint is elfoglaltak. vitte magával az egész ruhatárát, a pipereholmijait, a régi hintalovát, a nagy gyógyszeres szütyőjét, a mordály gyűjteményét, a házi törpenyulát, a sakk tanárját, a legjobb barátnőjét, a a bejárónő fiát, néhány tanárját, az újságos nénit, a háziorvosukat, az ügyvédjét, a helybéli plébánost, de még a szatírt is a parkból.
szűkösen, de elfértek. a vonatút majdnem 8 óráig tartott, vagyis igénybe vette az alvókocsit is a Lány a szomszédból. ezek a vonat hátsó felében voltak, rögtön az étkezőkocsik után. kissé problémás volt az ágyát felállítani a fekvőhelyeknél, mivel ő ugye extra puha paplanban, hatalmas meleg takaróban és nagy tollpárnában tudott (akart) aludni.
amíg nem bírt elaludni, addig a tájat kémlelte, vagy olvasott az utazókabinban. a sakktanárja fent, a csomagok tetején foglalt helyet a bejárónő fiával. éppen sakkoztak. bár a vonat zötykölődése nem segítette őket a játékban, ők mégis játszottak. a barátnője éppen elpilledt a nyári hőségben. arcát a hideg üveghez szorította, ami párás lett körülötte. a szatír egyre csak a Lányt nézte a szomszédból. pont szemben ültek. hosszú kabátját térdig felhúzta, terpeszben ült, egyik karjával a lábán könyökölt és őt nézte. arcán furcsa vigyor volt, amit nem tudott hová tenni. a szatír felemelte a karját, a kabátujját kissé feltűrte, hogy látszódjék a keze teljes egészében: egyikkel egy kört formált a mutató és a hüvelykujjából, a másik kezével pedig mintha valamerre mutatott volna; aztán elkezdte a mutatóujját a kör felé emelni. ekkor esett le a Lánynak, hogy mit akarhat, ezért gyorsan a szemei elé kapta a könyvét, majd addig tartotta ott, amíg nem hallotta, hogy a szatír előveszi az alvó-szemellenzőjét, és el nem kezd horkolni egész férfiasan.
az éjszakától mondhatni nagyon félt a Lány a szomszédból, ezért csak égő villany mellett tudott elaludni a fent felsorolt kellékeken felül. még szerencse, hogy elhozta az otthoni éjjeli lámpáját, amihez egy hordozható agregátor is rendelkezésére állt, így nem kellett nélkülöznie az otthon egy piciny darabkáját a vonaton sem.
mindig is attól rettegett a Lány, hogy kirabolják, és valami fontosat vesznek el tőle, amit nem tud pótolni. ezért ha tehette mindig legalább két darab volt minden holmijából. mindenből. szülei mindig furcsállták lányuk különös hóbortjait, de még így is elfogadták, és támogatták mindenben. még egy kis házat is vettek neki abban a városban, ahol ősztől a felsőfokú tanulmányait fogja folytatni. persze abból csak egyet..
sötét volt odakint nagyon. különös árnyak cikáztak az éjszakai erdő lombjai között. sötét madarak hatalmas szárnyakkal, apró állatok az avarban, és még a holdnak is olyan sápadt, halvány fénye volt aznap este. épp arra gondolt, hogy milyen ijesztő lenne, ha a vonat most megállna, amikor hatalmas csikorgások közepette lelassult, majd megállt.
kinézett az ablakon, de semmit nem látott. megpróbálta lehúzni azt, de be volt ragadva. végül addig ráncigálta, amíg kinyílt, hatalmasat csattanva. körülnézett, hogy nem ébresztett-e fel senkit a magával vitt emberek közül, de mind békésen aludt. kidugta a karját az ablakon, hogy ha valami el akarja kapni felülről, akkor először azt, és akkor még be tudja húzni magát a kabinjába. szerencsére semmi nem fogta meg, ezért ki mert nézni: a vonat elején zseblámpás emberek álltak, és valami sötét dolog körül gyülekeztek meg beszélgettek. biztos elütöttek valakit vagy valamit, gondolta. ilyenkor éjszaka pedig a vonatnak a zakatolása, na meg a fénye, azért eléggé feltűnő..
ezeken tanakodott, amikor a tetőn három nagy puffanást hallott. rögtön behúzta a fejét és a kabin túlsó vége felé pillantott. sötét volt, nem látott semmit, ezért kicsit hunyorított, hátha valami mozgolódást észre vesz, de hiába. becsukta az ablakot és leült a helyére. kicsit hátrébb húzódott a csomagjai mögé, arra az esetre, ha valaki mégis jönne, és mondjuk bántani akarná. kissé elálmosodott a vonat egyenletes kattogásától és a nyári éjszaka melegétől, de feleszmélt, amikor lépteket hallott. két ember közeledett. halkan jöttek, a cipőjük biztos sáros volt, vagy mi, mivel furcsa hangokat hallattak, amikor léptek.
pont a kabin előtt megálltak, és valamit néztek a padlón. az egyik leguggolt, és elkezdte felfeszegetni a parkettát. a Lány a szomszédból csak ült visszafojtott lélegzettel és nézte ahogy a két alak ténykedik. amíg az egyik a padlóval bajlódott, a másik lehajolt a földre és valami cső szerűt emelt fel onnan. a másik elővett egy bicskát és egy hangos kattanással elvágott valamit. a másik lepisszegte és szétnézett. amikor meggyőződött róla, hogy senki nem hallotta meg, lehajolt és ketten ügyködtek tovább. amikor végeztek felálltak mindketten és visszamentek arra, amerről jöttek. el nem tudta képzelni a Lány, hogy mit csinálhattak; viszont a sötét és a meleg továbbra is félálomban tartotta, majd egy idő múlva elaludt.
amikor felkelt, furcsa szagot érzett, de nem tudta mire emlékezteti. látta, hogy még sötét van és körülötte lévő összes csomag, és személy eltűnt. gyorsan megtörölte a szemét, hátha álmodik, de nem. még egy kis csomagot sem hagytak ott, mindent elvittek. elkezdett tanakodni, hátha valami eszébe jut, hogy mi a fene történik. derengett valami, hogy mielőtt elaludt, akkor is furcsa szagot érzett. meg arra is emlékezett, hogy valami személy közel hajol hozzá, és nézegeti, egészen közelről; majd arra, hogy a vele szemben ülő szatírnak felhajtják a ruháját és az oldalát felvágják valamilyen éles tárgyal, meg hogy tiszta vér volt a ruhájuk is; de azt hitte ezeket csak álmodja, hisz olyan fura volt az egész.
felállt, hogy szétnézzen a vonat többi részében. a folyosó kihalt volt, az összes kabin üres, csak a vonat zakatolt hangosan. elindult a vonat eleje felé, a masiniszta kabinjához. út közben azért benézett mindenhova, ahova csak tehette, de egy árva lelket nem talált. a masiniszta kabinja előtt hatalmas sártócsa volt. biztos azok az alakok jártak arra, akik a padlót birizgálták..
a kabin ajtójában benne volt a kulcs. még mozgott a kis lánc, amin rajta volt. a Lány rátette a kezét a kilincsre, és lassan kinyitotta. vakító fehérség özönlött a kabinból az előtérbe, ahol ő állt. szemei elkerekedtek, a szíve úgy zakatolt, ahogy a vonat, amin utazott, majd hirtelen sötétség, semmi.
magához térve a szobája padlóján ébredt a Lány, a keze pedig az egyik székének a lábát markolta erősen. érezte a szombat reggeli almás pite illatát, amit szombatonként szokott sütni az anyukája.
élete eddigi talán legrémisztőbb álma után úgy döntött, a titkos tervét, miszerint el akar szökni a barátaival otthonról a Nagyvárosba, visszamondja, és hogy bármi is történjen, ő nem fog otthonról elköltözni soha!
egy szombati napon történt a költözése. emlékszem, hogy mekkora lármát csaptak.. már hajnal hatkor, amikor az embernek még van pár órája mielőtt felkelne és elmenne munkába, vagy iskolába, vagy abban az esetben a hétvégi semmittevést megalapozni. de ezek egész hajnalban és reggel is ordibáltak, csapkodtak, csörömpöltek és puffogtak. szinte elöntötte a könny a szemeimet, amikor végre kocsiba ültek, majd kivitték az állomásra a Lányt a szomszédból.
amíg szülei megvették neki a jegyet, addig ő a poggyászait egyengette, és pakoltatta fel a cseléddel a vonatra.
amint tudjuk, ugye, a Lány a szomszédból nagyon fura természetű volt. híres volt arról, hogy bármit zsebre rakott, amit talált, és úgy vélte még kellhet valamire később. na meg arról is, hogy ha valahova utazott (vagy például csak iskolába ment), mindig a kelleténél jóval több kacatot vitt magával. felkészült minden eshetőségre. és persze ez a költözés sem járt kevesebb csomaggal, amikor ugye valahol máshol kíván élni a Lány a szomszédból. állítólat annyi csomagja volt, hogy két kabint is elfoglaltak. vitte magával az egész ruhatárát, a pipereholmijait, a régi hintalovát, a nagy gyógyszeres szütyőjét, a mordály gyűjteményét, a házi törpenyulát, a sakk tanárját, a legjobb barátnőjét, a a bejárónő fiát, néhány tanárját, az újságos nénit, a háziorvosukat, az ügyvédjét, a helybéli plébánost, de még a szatírt is a parkból.
szűkösen, de elfértek. a vonatút majdnem 8 óráig tartott, vagyis igénybe vette az alvókocsit is a Lány a szomszédból. ezek a vonat hátsó felében voltak, rögtön az étkezőkocsik után. kissé problémás volt az ágyát felállítani a fekvőhelyeknél, mivel ő ugye extra puha paplanban, hatalmas meleg takaróban és nagy tollpárnában tudott (akart) aludni.
amíg nem bírt elaludni, addig a tájat kémlelte, vagy olvasott az utazókabinban. a sakktanárja fent, a csomagok tetején foglalt helyet a bejárónő fiával. éppen sakkoztak. bár a vonat zötykölődése nem segítette őket a játékban, ők mégis játszottak. a barátnője éppen elpilledt a nyári hőségben. arcát a hideg üveghez szorította, ami párás lett körülötte. a szatír egyre csak a Lányt nézte a szomszédból. pont szemben ültek. hosszú kabátját térdig felhúzta, terpeszben ült, egyik karjával a lábán könyökölt és őt nézte. arcán furcsa vigyor volt, amit nem tudott hová tenni. a szatír felemelte a karját, a kabátujját kissé feltűrte, hogy látszódjék a keze teljes egészében: egyikkel egy kört formált a mutató és a hüvelykujjából, a másik kezével pedig mintha valamerre mutatott volna; aztán elkezdte a mutatóujját a kör felé emelni. ekkor esett le a Lánynak, hogy mit akarhat, ezért gyorsan a szemei elé kapta a könyvét, majd addig tartotta ott, amíg nem hallotta, hogy a szatír előveszi az alvó-szemellenzőjét, és el nem kezd horkolni egész férfiasan.
az éjszakától mondhatni nagyon félt a Lány a szomszédból, ezért csak égő villany mellett tudott elaludni a fent felsorolt kellékeken felül. még szerencse, hogy elhozta az otthoni éjjeli lámpáját, amihez egy hordozható agregátor is rendelkezésére állt, így nem kellett nélkülöznie az otthon egy piciny darabkáját a vonaton sem.
mindig is attól rettegett a Lány, hogy kirabolják, és valami fontosat vesznek el tőle, amit nem tud pótolni. ezért ha tehette mindig legalább két darab volt minden holmijából. mindenből. szülei mindig furcsállták lányuk különös hóbortjait, de még így is elfogadták, és támogatták mindenben. még egy kis házat is vettek neki abban a városban, ahol ősztől a felsőfokú tanulmányait fogja folytatni. persze abból csak egyet..
sötét volt odakint nagyon. különös árnyak cikáztak az éjszakai erdő lombjai között. sötét madarak hatalmas szárnyakkal, apró állatok az avarban, és még a holdnak is olyan sápadt, halvány fénye volt aznap este. épp arra gondolt, hogy milyen ijesztő lenne, ha a vonat most megállna, amikor hatalmas csikorgások közepette lelassult, majd megállt.
kinézett az ablakon, de semmit nem látott. megpróbálta lehúzni azt, de be volt ragadva. végül addig ráncigálta, amíg kinyílt, hatalmasat csattanva. körülnézett, hogy nem ébresztett-e fel senkit a magával vitt emberek közül, de mind békésen aludt. kidugta a karját az ablakon, hogy ha valami el akarja kapni felülről, akkor először azt, és akkor még be tudja húzni magát a kabinjába. szerencsére semmi nem fogta meg, ezért ki mert nézni: a vonat elején zseblámpás emberek álltak, és valami sötét dolog körül gyülekeztek meg beszélgettek. biztos elütöttek valakit vagy valamit, gondolta. ilyenkor éjszaka pedig a vonatnak a zakatolása, na meg a fénye, azért eléggé feltűnő..
ezeken tanakodott, amikor a tetőn három nagy puffanást hallott. rögtön behúzta a fejét és a kabin túlsó vége felé pillantott. sötét volt, nem látott semmit, ezért kicsit hunyorított, hátha valami mozgolódást észre vesz, de hiába. becsukta az ablakot és leült a helyére. kicsit hátrébb húzódott a csomagjai mögé, arra az esetre, ha valaki mégis jönne, és mondjuk bántani akarná. kissé elálmosodott a vonat egyenletes kattogásától és a nyári éjszaka melegétől, de feleszmélt, amikor lépteket hallott. két ember közeledett. halkan jöttek, a cipőjük biztos sáros volt, vagy mi, mivel furcsa hangokat hallattak, amikor léptek.
pont a kabin előtt megálltak, és valamit néztek a padlón. az egyik leguggolt, és elkezdte felfeszegetni a parkettát. a Lány a szomszédból csak ült visszafojtott lélegzettel és nézte ahogy a két alak ténykedik. amíg az egyik a padlóval bajlódott, a másik lehajolt a földre és valami cső szerűt emelt fel onnan. a másik elővett egy bicskát és egy hangos kattanással elvágott valamit. a másik lepisszegte és szétnézett. amikor meggyőződött róla, hogy senki nem hallotta meg, lehajolt és ketten ügyködtek tovább. amikor végeztek felálltak mindketten és visszamentek arra, amerről jöttek. el nem tudta képzelni a Lány, hogy mit csinálhattak; viszont a sötét és a meleg továbbra is félálomban tartotta, majd egy idő múlva elaludt.
amikor felkelt, furcsa szagot érzett, de nem tudta mire emlékezteti. látta, hogy még sötét van és körülötte lévő összes csomag, és személy eltűnt. gyorsan megtörölte a szemét, hátha álmodik, de nem. még egy kis csomagot sem hagytak ott, mindent elvittek. elkezdett tanakodni, hátha valami eszébe jut, hogy mi a fene történik. derengett valami, hogy mielőtt elaludt, akkor is furcsa szagot érzett. meg arra is emlékezett, hogy valami személy közel hajol hozzá, és nézegeti, egészen közelről; majd arra, hogy a vele szemben ülő szatírnak felhajtják a ruháját és az oldalát felvágják valamilyen éles tárgyal, meg hogy tiszta vér volt a ruhájuk is; de azt hitte ezeket csak álmodja, hisz olyan fura volt az egész.
felállt, hogy szétnézzen a vonat többi részében. a folyosó kihalt volt, az összes kabin üres, csak a vonat zakatolt hangosan. elindult a vonat eleje felé, a masiniszta kabinjához. út közben azért benézett mindenhova, ahova csak tehette, de egy árva lelket nem talált. a masiniszta kabinja előtt hatalmas sártócsa volt. biztos azok az alakok jártak arra, akik a padlót birizgálták..
a kabin ajtójában benne volt a kulcs. még mozgott a kis lánc, amin rajta volt. a Lány rátette a kezét a kilincsre, és lassan kinyitotta. vakító fehérség özönlött a kabinból az előtérbe, ahol ő állt. szemei elkerekedtek, a szíve úgy zakatolt, ahogy a vonat, amin utazott, majd hirtelen sötétség, semmi.
magához térve a szobája padlóján ébredt a Lány, a keze pedig az egyik székének a lábát markolta erősen. érezte a szombat reggeli almás pite illatát, amit szombatonként szokott sütni az anyukája.
élete eddigi talán legrémisztőbb álma után úgy döntött, a titkos tervét, miszerint el akar szökni a barátaival otthonról a Nagyvárosba, visszamondja, és hogy bármi is történjen, ő nem fog otthonról elköltözni soha!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése