'..meg voltak győződve, hogy mind olyanok, mint én, mind olyanok, akik a saját akaratukból haltak meg, hogy újjászülethessenek itt, (...) hogy minél inkább olyanok legyenek, mint a nulla, egy olyan kör, amely tökéletes, végtelen, s bezárja mindazt, ami a lényeg, egy lánc, amely nem köt meg, hanem végtelenjével felszabadít, egy kör, amely látszólag maga a semmi, de semmi az égvilágon, amely se a föld felett, se a föld alatt nem található, csak a szívünkben, mégpedig mindenkiében, amelyhez csak egy lépés kell, csak egy nagyon határozott, eltökélt, mindent egy lapra feltevő döntő lépést tenni a fény irányába, hogy az felemeljen és elemeljen mindattól, ami lényegtelen, s aki megnyitja a szívét, az együtt legyen a fényben, a végtelenben, a nullában, ami sok, több, mindennél, valóban, ha hiszed, ha nem, holtbiztosan, élve vagy holtan, teljesen egykutya, mindennél több, egy szép kör, ami kívülállónak nulla, belülállónak hulla, igazából pedig, akár kifordítod, akár nem, mindennél, de mindennél több'
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése