cím nélkül

most hallgatni jó,
-mindig oly édes-
a csend megszűnik,
s mondani kéne,

de marad a zúgás
fülembe zárva
hangoddal vegyülve
nem is oly árva..

vagy most mégsem vagy itt?

kaján mosoly fut
végig mellettem
átmegy holton, élőn
-ugye mily kegyetlen?

futtában visszanéz,
felém tekint,
-arca nincs neki-
rám kacag, mint

aki ismeri bűnöm,
és összes titkom
feléd tekintek,
a szél onnan finom..

vagy most mégsem vagy itt?

találtam egy szót,
nem volt értelme.
becézgettem én,
de az ő kis teste

mindig elkalandozott
messze-messze,
mély folyón túli
magas hegyekbe

és ott keresett
téged, de nem talált
senkit, -hasonlót
se- csak halált.

és temetőt. aztán
egyszer magához
tért, és most
talán engem átkoz.

hisz távol van már,
távol mindentől,
mély folyóktól
és fás hegyektől.


ha itt lenne velem
ő sem hallgatna,
csak dúdolna nekem
zsebemben megbújva..

vagy most mégsem vagy itt?