ismét itt fekszem a pszichológusom bőrkanapéján, és ismét próbálja megfejteni: vajon miért vagyok ilyen. legelőször mindig megkérdezi emlékszem-e mit álmodtam, vagy valamelyik álmom furcsa volt-e az utolsó találkozásunk óta, és ha valamelyik kérdésre a válasz igen, akkor meséljem el. először vonakodok, mert mostanában nem igazán sikerül felidézni egyiket sem, viszont ma épp igen. (és nem valami boldog és kellemes álom volt, azt ugye el lehet képzelni, hiszen rólam van szó.)
végül beadom a derekam, és elkezdek mesélni:
-egy hatalmas bevásárlóközpontban tologattam egy ismerősömmel a kocsit, és nézelődtem. nem emlékszem a személyre, csak hogy valaki ott volt velem. aztán otthagytam őt valamiért. kicsit messzire kerültem tőle, és nem voltam biztos, hogy ha visszamegyek ugyanott lesz, vagy megtalálom, ezért kétségbeestem.
a pszichológusom csak támasztotta a fejét az egyik karjával, és valamit nézett a földön. figyelt ő, csak közben gondolom elemezte is az álmom. nem tettem szóvá a dolgot, inkább folytattam.
-amikor már a sírás küszöbén voltam, akkor egy nőt vettem észre körülbelül 10 méterre, aki markolt valamit a kezében. elindult felém, én meg tudtam, hogy bántani akar, vagy valami hasonló, ezért elkezdtem az ellenkező irányba tempósan lépkedni. a nő egyre közelebb került, én meg nem tudtam futni valamiért, ezért a padlóra kerültem, a nő meg felém. a kezében szorongatott tárgy egy éles üvegdarab volt, amivel pontosan a vénámat szabta fel, miután teljesen tehetetlen lettem. éreztem a vér melegét, és éreztem a szúró fájdalmat a karomban. egyre gyengébb lettem, de mégis volt annyi erőm, hogy lerúgjam magamról. az üveg kiesett a kezéből, én meg rögtön felkaptam. nagyon éles volt, csodálkoztam is, hogy nem vágta szét a kezét..
még épp volt annyi időm, hogy belevágjak a lábába, és végighasítsam a vádliját az üvegdarabbal, mire felordított és odakapott, majd felpofozott engem, és ismét megvágott, ezúttal a nyakamon. aztán hirtelen eltűnt a nő. nem tudom hogyan. a következő pillanatban meg egy nagy épület hátsó bejáratánál voltam azzal a valakivel, akivel az áruházban vásároltam. az ép karomat a nyakára rakta és úgy segített fel a lépcsőn.
itt volt egy kis filmszakadás. valahogyan egy keskeny terembe kerültem, amit egy üvegfal választott el egy ugyanolyan szobától. de az is lehet, hogy tükör volt.. az ablakkal szemben ültem egy hosszú kanapén, mellettem kétoldalt idegenek, szemben meg két ismerős fiú ült meg egy lány. meg akartam kérdezni a fiúktól, hogy tudnak-e erre valami magyarázatot, de nem tudtam megszólalni. valami löttyöt itattak velem, majd egy fecskendőt állítottak a karomba. teljesen kiütött és ismét filmszakadás volt. amikor magamhoz tértem talpon voltam, vagyis álltam. fogalmam sincs hogyan kerültem oda, de az erkélyen álltunk mindannyian. az a férfi, aki belém szúrta a fecskendőt, fenn állt a korláton, és elindult lassan végig az erkély mentén, végül eltűnt a szemünk elől, mivel az épület kerek alakú volt. kérdeztem, hogy nekünk is az erkély korlátján kell-e mennünk, mire a többiek csak elkezdtek futni végig a fal mentén. én csak mentem a korlát mentén, amikor láttam, hogy egy létra van nekitámasztva. felmásztam. a tetőre jutottam, ahol a beton helyett mocsár volt, amerre a szem ellát. vissza akartam mászni, de a létra eltűnt, és az alsó szint egy végtelen tengerré változott, amiben rengeteg húsevő hal volt, és tudtam, hogy bár most halhatatlan lettem, de a vérem oda fogja őket vonzani, és mégis meghalok. és úgy is lett.
végül beadom a derekam, és elkezdek mesélni:
-egy hatalmas bevásárlóközpontban tologattam egy ismerősömmel a kocsit, és nézelődtem. nem emlékszem a személyre, csak hogy valaki ott volt velem. aztán otthagytam őt valamiért. kicsit messzire kerültem tőle, és nem voltam biztos, hogy ha visszamegyek ugyanott lesz, vagy megtalálom, ezért kétségbeestem.
a pszichológusom csak támasztotta a fejét az egyik karjával, és valamit nézett a földön. figyelt ő, csak közben gondolom elemezte is az álmom. nem tettem szóvá a dolgot, inkább folytattam.
-amikor már a sírás küszöbén voltam, akkor egy nőt vettem észre körülbelül 10 méterre, aki markolt valamit a kezében. elindult felém, én meg tudtam, hogy bántani akar, vagy valami hasonló, ezért elkezdtem az ellenkező irányba tempósan lépkedni. a nő egyre közelebb került, én meg nem tudtam futni valamiért, ezért a padlóra kerültem, a nő meg felém. a kezében szorongatott tárgy egy éles üvegdarab volt, amivel pontosan a vénámat szabta fel, miután teljesen tehetetlen lettem. éreztem a vér melegét, és éreztem a szúró fájdalmat a karomban. egyre gyengébb lettem, de mégis volt annyi erőm, hogy lerúgjam magamról. az üveg kiesett a kezéből, én meg rögtön felkaptam. nagyon éles volt, csodálkoztam is, hogy nem vágta szét a kezét..
még épp volt annyi időm, hogy belevágjak a lábába, és végighasítsam a vádliját az üvegdarabbal, mire felordított és odakapott, majd felpofozott engem, és ismét megvágott, ezúttal a nyakamon. aztán hirtelen eltűnt a nő. nem tudom hogyan. a következő pillanatban meg egy nagy épület hátsó bejáratánál voltam azzal a valakivel, akivel az áruházban vásároltam. az ép karomat a nyakára rakta és úgy segített fel a lépcsőn.
itt volt egy kis filmszakadás. valahogyan egy keskeny terembe kerültem, amit egy üvegfal választott el egy ugyanolyan szobától. de az is lehet, hogy tükör volt.. az ablakkal szemben ültem egy hosszú kanapén, mellettem kétoldalt idegenek, szemben meg két ismerős fiú ült meg egy lány. meg akartam kérdezni a fiúktól, hogy tudnak-e erre valami magyarázatot, de nem tudtam megszólalni. valami löttyöt itattak velem, majd egy fecskendőt állítottak a karomba. teljesen kiütött és ismét filmszakadás volt. amikor magamhoz tértem talpon voltam, vagyis álltam. fogalmam sincs hogyan kerültem oda, de az erkélyen álltunk mindannyian. az a férfi, aki belém szúrta a fecskendőt, fenn állt a korláton, és elindult lassan végig az erkély mentén, végül eltűnt a szemünk elől, mivel az épület kerek alakú volt. kérdeztem, hogy nekünk is az erkély korlátján kell-e mennünk, mire a többiek csak elkezdtek futni végig a fal mentén. én csak mentem a korlát mentén, amikor láttam, hogy egy létra van nekitámasztva. felmásztam. a tetőre jutottam, ahol a beton helyett mocsár volt, amerre a szem ellát. vissza akartam mászni, de a létra eltűnt, és az alsó szint egy végtelen tengerré változott, amiben rengeteg húsevő hal volt, és tudtam, hogy bár most halhatatlan lettem, de a vérem oda fogja őket vonzani, és mégis meghalok. és úgy is lett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése