álmomban Istennel (fiktíív!!) sétálgattam a mástúlvilágon. elmondta, hogy minden teremtménye sokadrangú számára. mindegyik három nagy-nagy medencében lebeg, és álmodnak. a medencékben nem víz van, hanem valami olyan anyag, amit nem ismerhetek. amúgy meg a lényeg szempontjából mindegy. kis energiahalmazok, amik csak léteznek.
mindegyiknek külön világa van, egyik sem ismeri a körülötte lévőket. természetüknél fogva csak az agyuk az, amit ők irányíthatnak, a többi érzékszervüket és szervüket egy központi energia látja el mindenféle szükséges ingerrel.
az agyuk 97%-ig kihasznált. intelligensek, bár kommunikálni mégsem tudnak valójában. nincs mivel. szükségük sincs rá. igazából rájuk sincs szükség, csak Isten kis ebihalacskái mind. csupán szereti nézegetni őket és az általuk kreált világot.
az agyuk kihasználtsága miatt az álomvilágukban bármire képesek. képesek más hasonló életformájú lényeket teremteni. elég kreatívak. muszáj is nekik, mivel ha nem teremtenek maguk köré világot, a semmiben kellene létezniük.
ki tudnak találni olyan dolgokat, amiknek csak ott és akkor van értelme, ami abszurd még magának Istennek is. néha megbánja, hogy betelepítette őket abba a három medencébe, néha könnyek szöknek a szemébe.
a kedvence az volt, amikor az egyik kitalált valami olyasmit, hogy "idő" és "tér" egyszerű hárombetűs szavak, még értelmét sem látta, ezért tovább csinálta a dolgait a saját életében. de aztán, amikor megint ránézett, akkor látta mit is kreált az a kis egyszerű energiahalmaz: megteremtette az úgynevezett "evolúció"-t, vele rengeteg "élőlény"-t, mint például az emlősöket, a halakat, vagy az embereket. az emberek képesek voltak "érezni", "látni", "hallani", "kommunikálni". bár az utóbbira az "élőlények" (emlős, hal, stb..) közt jócskán akadt olyan, ami szintén képes volt "kommunikálni".
az egész álomvilág olyan gyönyörű volt. az összes apró dolog, amit csak az a kis energiahalmaz tudhatott, hogy micsoda, az "ég" és a "nevetés".. a "vallás" és a "zene".
a legnagyobb dolog, amit megteremtett, az mégis az úgynevezett "egyensúly" volt. ez alatt azt értette, hogy minden dolognak, fogalomnak, érzésnek meg kell legyen az ellenkező párja. amikor ezek a dolgok születtek meg, akkor jött rá Isten, hogy mekkora hülyeséget csinált, hogy a kis ebihalacskáit önálló tudattal ruházta fel. gyűlölte a kis energiahalmazt, de nem bírta abbahagyni a figyelését.
megjelent a "terrorizmus" és a "halál". megjelent a "fekete" és a "betegség". volt olyan, amit eleve a "rossz oldal"-on (így nevezte el az energiahalmaz a két oldalát a mérlegnek) gondolkodva talált ki és aztán teremtette meg a "jobb oldali" párját.
aztán Isten egy idő után, nem bírt mást csinálni, csak ezt az álmot nézni. úgy vette észre, hogy ő is elkezd "szeretni" "gyűlölni" és elkezdett "dühös lenni". azon kapta magát, hogy "éhes" és hogy "sétálni" akar. volt olyan is, amikor meg akart "halni".
furán néztem rá, mert ő nem képes olyanokra, bármit is jelentsen. csak nézett rám egy ideig, aztán azt mondta nézzek bele csak egy "percre" abba a világba.
én bele"néz"tem, aztán meg"ír"-tam.
mindegyiknek külön világa van, egyik sem ismeri a körülötte lévőket. természetüknél fogva csak az agyuk az, amit ők irányíthatnak, a többi érzékszervüket és szervüket egy központi energia látja el mindenféle szükséges ingerrel.
az agyuk 97%-ig kihasznált. intelligensek, bár kommunikálni mégsem tudnak valójában. nincs mivel. szükségük sincs rá. igazából rájuk sincs szükség, csak Isten kis ebihalacskái mind. csupán szereti nézegetni őket és az általuk kreált világot.
az agyuk kihasználtsága miatt az álomvilágukban bármire képesek. képesek más hasonló életformájú lényeket teremteni. elég kreatívak. muszáj is nekik, mivel ha nem teremtenek maguk köré világot, a semmiben kellene létezniük.
ki tudnak találni olyan dolgokat, amiknek csak ott és akkor van értelme, ami abszurd még magának Istennek is. néha megbánja, hogy betelepítette őket abba a három medencébe, néha könnyek szöknek a szemébe.
a kedvence az volt, amikor az egyik kitalált valami olyasmit, hogy "idő" és "tér" egyszerű hárombetűs szavak, még értelmét sem látta, ezért tovább csinálta a dolgait a saját életében. de aztán, amikor megint ránézett, akkor látta mit is kreált az a kis egyszerű energiahalmaz: megteremtette az úgynevezett "evolúció"-t, vele rengeteg "élőlény"-t, mint például az emlősöket, a halakat, vagy az embereket. az emberek képesek voltak "érezni", "látni", "hallani", "kommunikálni". bár az utóbbira az "élőlények" (emlős, hal, stb..) közt jócskán akadt olyan, ami szintén képes volt "kommunikálni".
az egész álomvilág olyan gyönyörű volt. az összes apró dolog, amit csak az a kis energiahalmaz tudhatott, hogy micsoda, az "ég" és a "nevetés".. a "vallás" és a "zene".
a legnagyobb dolog, amit megteremtett, az mégis az úgynevezett "egyensúly" volt. ez alatt azt értette, hogy minden dolognak, fogalomnak, érzésnek meg kell legyen az ellenkező párja. amikor ezek a dolgok születtek meg, akkor jött rá Isten, hogy mekkora hülyeséget csinált, hogy a kis ebihalacskáit önálló tudattal ruházta fel. gyűlölte a kis energiahalmazt, de nem bírta abbahagyni a figyelését.
megjelent a "terrorizmus" és a "halál". megjelent a "fekete" és a "betegség". volt olyan, amit eleve a "rossz oldal"-on (így nevezte el az energiahalmaz a két oldalát a mérlegnek) gondolkodva talált ki és aztán teremtette meg a "jobb oldali" párját.
aztán Isten egy idő után, nem bírt mást csinálni, csak ezt az álmot nézni. úgy vette észre, hogy ő is elkezd "szeretni" "gyűlölni" és elkezdett "dühös lenni". azon kapta magát, hogy "éhes" és hogy "sétálni" akar. volt olyan is, amikor meg akart "halni".
furán néztem rá, mert ő nem képes olyanokra, bármit is jelentsen. csak nézett rám egy ideig, aztán azt mondta nézzek bele csak egy "percre" abba a világba.
én bele"néz"tem, aztán meg"ír"-tam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése