hogy ne fájjon

hiába nézek mást, ha nem
azt látom, amit kellene;
csak tenni kéne valamit,
hogy ne fájjon ennyire...

hiába a hatalmas város
ha nem megyek semerre;
de tenni kéne valamit
hogy ne fájjon ennyire...

hiába a rengeteg jó,
ha nem osztom meg vele;
hamarosan tenni kéne valamit,
hogy ne fájjon ennyire...

hiába a kíméletes szó,
mert csak vörösödik szemem;
most már tenni kéne valamit,
hogy ne fájjon ennyire...

hiába az eltelt idő,
ha nincs kivel bevégezzem;
igazán tenni kéne valamit,
hogy ne fájjon ennyire...

és hiába álmodok veled,
ha mindig eltűnsz reggelre,
mert sürgősen tenni kéne valamit,
hogy ne fájjon ennyire...

mert hiába szakadok ketté,
ha soha nem forrhatok eggyé,
hiába várok a kegyelemre,
hiába sírok egyre
ha elnyomja a zene,
hiába várok, hiába érzek,
tudom, hogy hiába írok és
esküdtem meg földre, égre,
ha nem teszek semmit,
mert nem tudom mit kéne,
hogy ne fájjon ennyire.