37 évesen én ugyanolyan leszek,mint 17 évesen.rendesen fogok járni partikra és mindent máshogy fogok látni,akár most.nem fogom megünnepelni a születésnapom a harmadik X-et betöltvén,mert hova jutna így az én önérzetem,ha megünnepelem a halálhoz való közeledésem.
családom az biztosan nem lesz,maximum élettársam,akivel egy nagyvárosi háromszobás lakásban fogunk lakni,ami déli fekvésű lesz.a nagyszobában lesz egy erkély-szerű kis helység,ami félkör alakban fog délnek nézni és az egész színes üvegekből lesz kirakva,ami a város főutcájára fog nézni.naplementekor és napfelkeltekor a fények majd beszínezik az egész szobát.bizonyára itt fogom írni a verseim és a kisebb regényeim,melyeket eddig is tettem,hiszen ha már naplót nem tudok írni,maradjon valami maradandó belőlem.nem hiszem,hogy ezekkel bármi hírnévre tennék szert.. nincs nekem érzékem az íráshoz.viszont másban biztosan van,amit még nem fedeztem fel,vagy csak csiszolatlan (még).
munkám is lesz,ha máshol nem,akkor talán valami nagy cég alkalmazottjaként.én leszek a titkárnő,akit senki nem ismer,pedig már évek óta ott dolgozik.meg az a titkárnő is,aki folyton a munkájába mélyedve egy régi dallamot dúdol magában és mosolyog az emlékein,amiért sokan ferde szemmel néznek rá.keresetem átlagos,épp annyi lesz,amiből még tudok élni,havonta vásárolgatni és még nyugdíjas édesanyámnak is küldenék egy bizonyos összeget belőle.
aztán ha összegyűjtöttem valamennyi pénzt (pár év múlva),elutazom valami nagyobb világvárosba,megbotránkoztatni és ámulatba ejteni fogok rengeteg embert,amikor egy nyilvános helyen végzek az életemmel.
családom az biztosan nem lesz,maximum élettársam,akivel egy nagyvárosi háromszobás lakásban fogunk lakni,ami déli fekvésű lesz.a nagyszobában lesz egy erkély-szerű kis helység,ami félkör alakban fog délnek nézni és az egész színes üvegekből lesz kirakva,ami a város főutcájára fog nézni.naplementekor és napfelkeltekor a fények majd beszínezik az egész szobát.bizonyára itt fogom írni a verseim és a kisebb regényeim,melyeket eddig is tettem,hiszen ha már naplót nem tudok írni,maradjon valami maradandó belőlem.nem hiszem,hogy ezekkel bármi hírnévre tennék szert.. nincs nekem érzékem az íráshoz.viszont másban biztosan van,amit még nem fedeztem fel,vagy csak csiszolatlan (még).
munkám is lesz,ha máshol nem,akkor talán valami nagy cég alkalmazottjaként.én leszek a titkárnő,akit senki nem ismer,pedig már évek óta ott dolgozik.meg az a titkárnő is,aki folyton a munkájába mélyedve egy régi dallamot dúdol magában és mosolyog az emlékein,amiért sokan ferde szemmel néznek rá.keresetem átlagos,épp annyi lesz,amiből még tudok élni,havonta vásárolgatni és még nyugdíjas édesanyámnak is küldenék egy bizonyos összeget belőle.
aztán ha összegyűjtöttem valamennyi pénzt (pár év múlva),elutazom valami nagyobb világvárosba,megbotránkoztatni és ámulatba ejteni fogok rengeteg embert,amikor egy nyilvános helyen végzek az életemmel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése